A verekedős játékoknak nehéz kielégítenie a rajongókat, hiszen többségében csak arról szól egy ilyen küzdelem, hogy ész nélkül nyomkodjuk a gombokat, utána majd lesz valami, például egy látványos animáció vagy éppen kombó. Nem könnyű tehát egyensúlyba hozni az izgalmakat és a tudást, már hogy az egész játék kihívást jelentsen, emellett pedig élvezet legyen leülni elé.
Jó öt éve volt utoljára, hogy a Tekken sorozat legutóbbi része piacra került, a Tekken 7 viszont már 2015-ben feltűnt bemutatókon Dél-Koreában és Japánban, ám a mostanihoz képest jelentősen kevesebb lehetőséggel kecsegtetett, amihez a Bandai Namco az utóbbi időben tett hozzá annyit, hogy teljes legyen a game.
Ahogy a Tekken szériánál lenni szokott, mindegyik végtag és ujj egy-egy gombhoz lett rendelve, mindennek megvan a helye, ezeknek kombinációja pedig speciális ütésekhez vagy éppen rúgásokhoz vezet, amik néha elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ellenfelek védekezéseit megtörjük. A különféle álláspontok és pozíciók új utakat nyitnak meg, sokszor majd csak pislogunk, mint hal a szatyorban, hogy mégis miként voltunk képesek egy-egy támadásra.
A két legfontosabb új elem a Rage Art / Drive és a Power Crusher. A Rage Art egy nagy visszatérő, ha 25%-nál alacsonyabb az életerő, akkor érhető el egy mindössze kétgombos paranccsal, ezáltal karakterünk irtózatosan nagy sebzést tud bevinni az ellenfélbe, más kérdés, hogy ameddig az erő nő, azért jót nem tesz az egészségünknek.
Szerencsére azért sikerült a Tekkent úgy megoldani, hogy ne kelljen őrült módon verni a kontrollereket, jó néhány mozdulatot ki lehet ismerni úgy, hogy barátainkat a kanapére ültetve tátott szájjal nézi majd, ahogyan térdre kényszerítjük.
A Rage Drive egy kicsit más, de a Rage Arton alapul, hasonló módon kell aktiválni, de itt már csak és kizárólag meghatározott sorrendek betartása esetén lehet sebezni. Néhány óra játék óra után válik egyébként egyértelművé, hogy utóbbi sokkal látványosabb, előbbi viszont hasznosabbnak bizonyul a csaták során. Kimaradt még a Power Crusher, ami a nevéhez méltóan az ellenfél támadására való azonnal reagálás, lényegében a két ütés egyszerre történik ilyenkor, csökkentve a másik sebzésének erejét.
Több új karakterrel találkozhatunk. Katarina eléggé gyepálós stílusban nyomja, Lucky Chloe pedig egy cosplayerre hasonlít. Érkezik Shaheen, Gigas, Claudio, Master Raven és Josie is, mindegyik új lehetőséget hoz a fanatikusok számára. Vannak olyanok is, akik csak egy pillanatra tűntek fel valamelyik epizódban: ilyen például Akuma, aki annyira nem illik a játékba, mivel tűzgolyókat dobál.
A Tekken 6 anno hatalmas pofonokat kapott a kritikusoktól, mert nagyon kevés volt a tartalom, de az évek alatt azért összeszedték magukat a fejlesztők, bár túlzásokba sanos még mindig nem estek. A The Mishima Saga Heihachi Mishima szörnyű szülői döntéseit meséli el. A történet képes magával ragadni a játékosokat, hiszen összekapcsolódik a játékkal, de azért önmagában édeskevésnek mondható.
Nem maradhatott el az Arcade mód, ami lényegében kicsivel több mint hat harcot jelent a gép ellen, aminek sosem szakad vége. A Treasure Battle az előzőhöz hasonló mód, ám itt folyamatosan nehezedő ellenfelekkel találjuk szembe magunkat, szigorú szabályokkal, mint például a növekvő sebzés kétszeres sebességen.
A karakterek személyre szabása remek, a klasszikustól kezdve tényleg mindent láthatunk, egészen bohókás, amikor egy olyannal találkozunk össze vicces napszümegben, akitől még így virtuálisan is megijedünk. Ezeken felül viszont kevés a tartalom, vannak online és offline módok, valamint természetesen gyakorlásra is lehetőséget biztosít a game, amik segítenek az új karaktereket mozgásainak elsajátításában.
A Tekken nagy hírnevet szerzett a csapdosd a gombokat és majd lesz valami stílusa miatt, ám sajnos most sem tudott ennek fölé emelkedni. Ennek ellenére ebben egyedülállóan jó, a Tekken 7 is látványos, tud izgalmas lenni, az egymás elleni püfölések pedig azért le tudják vezettetni a feszültséget. Online nincsenek laggolások, gyorsan betöltődnek a küzdelmek, és azért mégiscsak jobb felkészültebb játékos ellen küzdeni, mint a gépet kiismerni.
Mindenképpen fontos, hogy a Tekken 7 támogatja a PlayStation VR-t, bár sajnos ezt csak a helyszínek bebarangolására, vagy éppen a karakterek körbenézésére használhatjuk, harcok során nem, pedig akkor lenne aztán igazán fantasztikus. Ha tehát a puszta tartalmat nézzük, van egy-két jobb játék most a piacon, de a sztori és az egyjátékos módok képesek a konkurensek fölé emelni ezt a részt. A hardcore játékosoknak ennél a jövőben biztosan többre lesz szükségük, szóval fel van adva a lecke a fejlesztőknek.
