Shin Megami Tensei V – Teszt

A Megami Tensei sorozatnak kétségkívül kalandos útja lett 1987-es első megjelenését követően, hisz az első két részt követően a spinoff Shin Megami Tensei átvette a reflektorfényt, hogy aztán a 2000-es évekre az SMT spinoffjaként a Persona sorozat tegye ugyan ezt vele, főleg az ötödik rész elképesztő sikere után.
Lett is nagy felhördülés, mikor szinte minden nagyobb videójátékokkal foglalkozó oldal folyamatosan a P5-höz hasonlítgatta a tesztünk alanyát képező Shin Megami Tensei V-öt, és bár tagadhatatlanul vannak átfedések, merőben más élményt kínál a Nintendo Switch legújabb exkluzívja, de vajon tud e olyan jó lenni? Spoiler: IGEN

Mielőtt rátérek a történetre, szeretném leszögezni, hogy nem kívánok tényleges spoilereket elszórni a cikkbe, viszont egy-két kisebb volumenű előfordulhat.
Szokás szerint ismét Tokióban járunk, főhősünk, kinek kinézete adott (neve viszont ránk van bízva) épp rutinszerű tanórái után hazafelé tart, mikor is két osztálytársára lesz figyelmes, akik a kornak megfelelően épp valami élő streamet rendeznek egy hírhedten félelmetes aluljáróban, hogy aztán egy kisebb földrengés után csak a szerencsének köszönhetően tudjanak belőle kijutni. Igen ám, viszont az általuk ismert Tokiónak nyoma sincs kint, egy sivatagos, romokkal teli pusztaság fogadja őket, amit ráadásul groteszk és ellenséges lények uralnak. Főhősünk segítségére siet egy neve alapján mesterséges féldémon, aki Aogamiként mutatkozik be, hogy rögtön azután összeolvadjunk velünk, ezáltal létrehozva egy Nahobino nevű monda béli lényt. Kezdeti kalandozásaink során hamar rájövünk, hogy valahogy 20 évet utaztunk az időben, hisz minden démon valami 18 évvel ezelőtti csatát emleget, amin Aogami is részt vett, viszont memóriája sérült az akkori ütközetben, ahol a démoni seregek Isten angyalaival csaptak össze, és a látkép alapján egyértelmű melyik fél győzött.
A történetről ennyit, a bevezetőt követően igen gyorsan érkeznek majd a fordulatok és váratlan felfedezések, így nem bocsátkoznék tovább.

Játékmenetet illetően hallottam már olyan embert, aki Pokémon féle szörnygyűjtögetős játékokhoz hasonlította a sorozatot... és akár helyt is állna a dolog, de nekem a hangulata és nehézsége miatt továbbra is erőltetett hasonlat, de tény, hogy a harcokban csak úgy győzhetünk, ha ellenfeleink sorából besorozzuk a démonokat egy párbeszéd és néhány adomány segítségével. A harcrendszer szintén körökre osztott, és igen erősen épít az ellenfeleink gyenge pontjára. Alapesetben a négy aktív főben maximalizált csapatunknak egy-egy mozdulata van körönként, viszont, ha -véletlenszerű- kritikus találatot viszünk be vagy olyan támadást használunk amire az ellenfél gyenge, kapunk egy plusz kört, így optimális esetben mindenki kétszer támadhat, ha sikerül mindig előnyünkre fordítani a helyzetet. Ha viszont olyan támadást viszünk be, amit az ellenség elszív vagy blokkol, rögtön két támadást is bukunk, ha ráadásul visszaveri, akkor hármat, viszont ez érvényes az ellenfeleinkre is, így akár harcképtelenné tehetjük őket egy jó felállással. Tárgyhasználatra -kezdetben- csak főhősünk képes, a csapatunkat képző démonok legfeljebb védekezni vagy passzolni tudnak, ez utóbbi elhasznál egy bónuszkört. Az alaptámadásunk "ingyenes", viszont minden más MP pontot használ, amit kizárólag -kezdetben ritka- tárgyakkal tudunk pótolni vagy pénzért a mentési pontokon, így bármennyire is csábító a legerősebb támadásainkat zúdítani az ellenfelekre, óvatosan kell vele bánni, mert semmi perc alatt lenullázzuk a tartalékjainkat.

Az említett besorozás igen egyedi, hisz nem arra alapoz, hogy legyengítsük az ellenfelet, hanem szavakkal és ajándékokkal kell meggyőznünk, hogy bizony nálunk a helye. Minden démonfajnak más és más személyisége van, így, ha hasonló is a kérdés, amit feltesznek, nem fogják ugyan azt a választ elfogadni. A kezdeti 1-2 kérdés után aztán rendre követelnek majd két-három ajándékot, ami lehet változó mennyiségű tárgy, pénz, HP vagy MP, és ha mindez sikeres, akkor csatlakozni fog hozzánk. Fontos tanács, hogy nem érdemes nagyon kötődni újdonsült társainkhoz, hisz velünk együtt lépnek szintet és fejlődnek, képességeik sose lesznek azonosak az azonos szintű, de fejlettebb démonokkal. Itt jön a képbe a démonok fúziója, amivel teljesen új -és általában sokkal erősebb- démonokhoz juthatunk. Nem ritka, hogy két kis értékű démon akár egy 40-es szintűt is képes formálni, viszont csak olyat szerezhetünk meg aki legfeljebb a főhősünk szintjével azonos, ezáltal akadályozza meg a játék, hogy igazságtalan előnyre tegyünk szert. Minden ilyen fúzió lehetőséget ad arra is, hogy a két alapanyagnak használt démon képességeinek egy részét átvigyük a végeredménybe, így akár két azonos, de teljesen más felépítésű démon is lehet nálunk, bár mindegyiknek megvan a maga optimális vonala, ha figyelembe vesszük erősségeit és gyengeségeit. Főhősünk értelemszerűen nem használható alapanyagként, viszont a szörnyek által kapott vagy talált esszenciákat felhasználva megszerezhetjük az adott démon egy-egy mozdulatát vagy erősségét/gyengeségét, felülírva a meglévőket.

Kalandozásaink során szabadon járkálhatunk a méretes térképen, ezen portyáznak az ellenséges démonok, akiket megtámadva kezdeményezhetünk harcot. Annyi a csavar, hogy az ellenfél, akit megtámadtunk ugyan biztosan benne lesz a másik képernyőn zajló csatában, viszont nem kizárt, hogy más faj is feltűnik a változó számú résztvevők között. A terepen mindenesetre békésebb démonok is lesznek, akikkel szimplán beszélhetünk vagy épp mellékküldetéssel látnak el. Ezek eleinte egyszerű harcok, de később több felvonásos minitörténetek is válhatnak, amiket érdemes teljesíteni, hisz XP-ből sose elég, és a játék nem kegyelmez, ha nem vagyunk felkészülve.
A játék ugyanis nehéz, nem kegyetlenül, nem igazságtalanul, de a térképen bóklászó tucatellenfelek is könnyedén kalandunk végét jelentheti és a mentésünk visszatöltését, merthogy automata mentés sincs a játékban, kizárólag a térképen elszórt energia pontokon tudunk menteni, és ugyanitt vásárolhatunk a boltba, de a fuzionálás és Csodák kiváltás is itt történik, ahogy a csapatunk pénzért való gyógyítása is. Szerencsére ezekből több is van a térképen, és többnyire közel is helyezkednek el. Ez imént említett csodák bónuszképességek, amiket Dicsőség pontokkal tudunk kiváltani és igen hasznosak, kezdve a démoncsapatunk limitjének bővítésétől kezdve a saját és démonjaink képességeinek növelésére. Dicsőségpontokat a térképen elrejtett Mimanok megtalálásával szerezhetünk vagy nagy dicsőségládák felfedezésével, míg új Csodákat a térképen található minibossok legyőzése old fel, így tényleg érdemes töviről hegyire bejárni a térképet és mindent teljesíteni, még akkor is, ha a történet előrehaladásához szükséges cél mindig azonnal elérhető.

A történet során lehetőségünk lesz beszélni az említett démonok mellett osztálytársainkkal is, amikor úgy hozza a helyzet, viszont itt senki se várjon időrend menedzselést vagy kapcsolatépítést. Bizonyos pontokon lehetőségünk lesz eldönteni mit válaszolunk egy-egy kérdésre vagy eseményre, viszont sosincs egyértelműen megjelölve ez milyen következménnyel jár, a játék teljesen ránk bízza, és csak a végén fogjuk megtudni ezen válaszok mely befejezést eredményezték a 3+1 ending közül, hogy aztán a New Game+ során ismét nekifussunk, kicsit több tudással.
A technikai részére nem érdemes túl sok szót pazarolni, a karakterdizájn továbbra is egyedi, azonnal felismerhetőek a stílusjegyezi és ezt remekül prezentálja a konzol képességeihez képest, bár a nyitott területeken néha érezni rajta, hogy az a 30fps éppen csak, hogy megvan, de sose hátráltat minket a dolog. A szinkron (angol és japán is van) mindkét esetben kiváló, ahogy a zenék is, bár hosszútávon kicsit repetitív tud lenni, amikor 7-8 órát töltünk ugyan azon a területen és két dallam váltogatja csak egymást.

Végszóként tehát elmondható, hogy az Atlus ismét egy igen mély és kihívást jelentő alkotást tett lesz az asztalra, mely mellőzi a "körítést" és a rendkívül mély és összetett harcrendszerre helyezi a figyelmet, ami a kiváló történet és karakterek mellett végigkísér majd minket a minimum 40 órás kalandra a jó és a rossz harca között.