Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről - ajánló

P

usztán a természetes kíváncsiság vezérelt, amikor rákerestem a világ legolvasottabb könyveire a Google-ben. Találtam is egy igen praktikus cikket, amely Top 10-es lista alapon sorakoztatta fel azokat a műveket, amelyek a legtöbb ember kezében fordultak meg Föld nevezetű csodálatos bolygónkon. A sort nem túl meglepő módon, a Biblia vezeti; a népszerűségi lista második helyére az Idézetek Mao Ce-tung elnöktől című alkotás került; a dobogó harmadik fokán pedig a Harry Potter-sorozat áll. Összességében véve a tíz könyvből hat regény, vagy regény-sorozat, és tulajdonképpen ez érdekelt engem, amikor elkezdtem kutakodni. Oldalakat lehetne írni arról, hogy miért jó regényt olvasni; leginkább én magam is ezen műfajból csemegézem, mert egy sok száz oldalas, eseménydús történetben tudok a legjobban elmerülni. Neil Gaiman Kilátás az erkélyről című alkotása távolabb nem is lehetne az általam oly kedvelt regényektől (igen, ez most egy személyesebb hangvételű cikk lesz…), mégis toporzékolva követelem, hogy csapjanak le rá minél többen!

„De miéééért?”

Azért, kedves Ábel (és mindenki más, aki a cikket olvassa), mert Neil Gaiman egyszerűen zseniális. Intelligens, humoros és figyelemfelkeltő stílusa egy egész kötetnyi gondolatébresztő kis szösszeneten keresztül szórakoztatja az olvasót.A Kilátás az erkélyről beszédeket, esszéket és bevezetőket foglal magába, témák szerint csoportosítva. A böngészési sorrend tetszőleges, az írások nem kapcsolódnak egymáshoz. Éppen ezért, ez most nem kritika lesz, sokkalta inkább egy ajánló. A továbbiakban arra fogok törekedni, hogy kategóriákra szedve leírjam, kiknek javasolnám a művet és mire alapozva.

Minden bizonnyal sokakat kerített már hatalmába a huncut érzés, hogy egyszerűen képtelenek megmaradni egy könyv közelében, ha a benne leírt történet hossza meghaladja az 50 oldalt. Egyeseknél ez születésüktől fogva fennálló, ösztönös tartózkodás, mások pedig még nem heverték ki a „kötelezőolvasmány-undoritisz” sokáig tartó mellékhatásait. Aggodalomra semmi ok, egyik probléma sem orvosolhatatlan, ha netán valaki ennek ellenére is némi olvasásélményre vágyna. Neil Gaiman irománya bőven tartalmaz szórakoztató és rövid (!) sztorikat, melyek még az ódzkodókat is olvasásra csábíthatják. Kezdetnek a SimCity című szövegecskét javasolnám számukra, amely találó párhuzamot von emberek és városok között.

Az intelligens, tájékozott emberek egyik sajátossága, hogy előszeretettel villognak is megszerzett tudásukkal. Számukra ez a könyv ideális forrás, mely további tápot nyújthat ismeretük talajának. Bizonyos fejezetekben egy oldalra két bonyolult szó is jut, amelyeknél nem szégyen felütni az értelmező kéziszótárt. Az alapos olvasók jutalma természetesen nem marad el: példának okáért az Egyszer volt, hol nem volt címet viselő gondolatfoszlány a mesék világába kalauzolja a befogadót, azon belül a réges-régi korokba, amikor még történtek csodák. A Grimm fivérek munkássága részét képezi az általános alapműveltségnek, mégis kevesen ismerik kalandos történetüket. A legközelebbi intellektuális baráti összejövetelen azonban büszkén lehet ilyesfajta tudományokkal traktálni bárkit, aki hajlandó azt meghallgatni.

A sok-sok tájékoztató jellegű beszámoló mellett a Kilátás az erkélyről könnyebben feldolgozható, egyszerűbben befogadható esszéket is tartalmaz, ugyanakkor vigyázni kell, mert még ezeket böngészve is megeshet, hogy az emberre minden igyekezete ellenére ragad némi ismeret. Tudom, ez rémisztően hangzik, de a Batman: borítótól borítóig nevezetű írás humorosan, és lezser módon ad felvilágosítást a férfiról, aki bőregérnek öltözve harcol a bűn ellen.

Gaiman kötetének legerélyesebb tulajdonsága, hogy roppantmód szórakoztató csemegét nyújt a sziporkázni vágyóknak. Úgy érzem, én magam is jó néhány mulattató kifejezést magamra öltök még ebből a könyvből. Akik szívesen követnék példámat, azok a Hattól hatig című kis fejezettel kezdjék, amely éjszakai pillangóktól kezdve, életunt rendőrökön át, egy selypítő taxisofőrig tartalmaz mindent, amit csak el lehet képzelni, mindezt persze szemekbe könnyet csaló köntösbe bújtatva.

Azon kívül, hogy roppantmód praktikus olvasmánynak tartom Neil Gaiman könyvét, rájöttem, hogy fogorvoshoz cipelni is sokkalta logikusabb, mint egy regényt. A rövidke beszámolók okán szinte bármelyik pillanatban becsukható komolyabb szívfájdalom nélkül. Számomra még a vizsgaidőszak lélekölő sivárságát is megszínesítette, amikor egyszerűen nem volt sem kedvem, sem pedig energiám arra, hogy leemeljek egy dagibb regényt a polcomról. Csak elolvastam egy-két bevezetőt a Kilátás az erkélyen című könyvből, és máris úgy éreztem, hogy sikerült kicsit kikapcsolódnom. Összességében véve, mindenkit bátorítanék arra, hogy vegye kezébe a kötetet és forgassa is élvezettel.