Need for Speed: No Limits - teszt

A Need for Speed-sorozat a legújabb epizóddal visszatalált egy rég feladott ösvényre, amelyen újabb élvezetes mérföldeket hagyhatunk magunk mögött.

A konzolos változatok meleg fogadtatása mellett megjelentek a mobilos konverziók is, hogy bárki kielégíthesse instant sebességszükségletét buszon, metrón, gyalog, vagy repülőn. A No Limits alcímmel toldott applikáció már tavaly év közepe óta elérhető, bár őszig csupán holland nyelven lehetett levadászni a fájlcserélő rendszerekről. Az angolra lokalizált kiadások csak jóval később futottak be, de mostanra gond nélkül leránthatóak a Play áruház felületéről is valamennyi régióban. Mivel free to play rendszerben állt rajthoz, a letöltése egyetlen fillérbe sem kerül és játszani is ingyen tudjuk. A gyorsabb előrehaladás érdekében költhetünk valódi pénzeket kiegészítőkre, ám aki ügyesen bír gazdálkodni a meglévő forrásaival, mindenféle plusz kiadás nélkül is gondmentesen száguldozhat a nyúlfarknyi pályákon.

A Need for Speed: No Limits első benyomás gyanánt gazdagon dekorált menürendszerrel próbálja a bőségérzetét magasra korbácsolni, de ennek a szemfényvesztésnek bedőlni nem szabad. Versenymódokból az UNDERGROUND képviseli a fő csapásirányt, ahol a Blackridge-ben játszódó sztori momentumait élhetjük meg négy keréken. Szintről szintre fejlődve haladunk és győzünk le újabb opponenseket többféle műfaj keretein belül. Játékban elkölthető pénzekért és reputációs pontokért megy a nagy rivalizálás, miközben figyelnünk kell az időközönként visszatöltődő üzemanyagra is. Hol a stopperórával vívunk ádáz küzdelmeket, hol a többieket kell magunk mögé utasítani, hol pedig nyakon kell csípnünk nagyobb fórral rendelkező riválisokat. Változatosnak tűnik leírva a recept, de a valóságban sajnos jóval egyhangúbb az összkép. A CAR SERIES lehet még talán érdekesebb móka, ahol egy adott típus, vagy kritérium köré építik fel a versenyeket. A rajthoz állás követelménye, hogy a megjelölt elvárásoknak megfeleljünk, tehát legyen gyártmányát tekintve japán a verda, vagy éppen brit, esetleg olasz és még egy halomnyi ilyen-olyan tematika alapján vehetjük fel a pozíciót a startvonalon. A beugró csak annyi, hogy rendelkezzünk egy olyan vasparipával a garázsban, amelyik stimmel a preferenciákkal.

A versenyek közötti időket és az ott összenyert pénzeket, kiegészítőket az autóink tuningolására fordíthatjuk a kijelölt üzletben, vagy a feketepiacon.  A fejlesztési rendszer érinti az optikai, valamint a teljesítménybeli módosításokat és elmondható róla, hogy egy jól sikerült szisztéma rengeteg lehetőséggel a repertoárban. Az elkészült műveket egy külön erre rendszeresített bemutatóteremben csodálhatjuk meg, ami lényegében nem több, mint egy funkcionális opció a masinánk szemrevételezésére. A játék külleme egyébként kellemes. Közel sem ez a legszebb versenyjáték, ám tartalmilag abszolút stabil. Technikai oldalon sem törekedtek a készítői a perfekcióra, ugyanis vannak frame rate problémái, ami nyilvánvalóan az optimalizálatlanságból ered. A játékot egy SONY Xperia Z3-ason futtattuk meg a tesztidőszak alatt, de még ezen a felső kategóriás rendszeren is bőven találkozhatunk szaggatással, ami azért is megbocsáthatatlan, mert a pályák egyébként rettenetesen rövidek. Még jóformán bele se melegszünk egy futamba, máris célba értünk. Ez jóskán letöri a játék izgalmi faktorát, megfosztva ezzel a komolyabb adrenalin fröccstől a játékosokat, ami az alacsony nehézségi szinttel párosítva szinte mentes minden izgalomtól. Később persze nehezedik majd a dolog, de összességében nem divat vért izzadni benne.

Szerencsére a felsorolt hibák és hiányosságok ellenkompenzációja az, hogy az irányítás igazán kellemes. A Tilt, Touch és Virtual Steering gyakorlatilag minden lehetőséget kimerít, amit egy érintőképernyőn lehetséges megvalósítani. Az első esetben a giroszkópos szenzoré a főszerep, ahol a készülékünk döntögetésével vehetjük uralmunk alá a vezetett masinát. A Touch megoldás virtuális iránygombokkal teszi lehetővé ugyanezt, míg a Virtual Steering egy képernyőre vetített kormánykerék tekergetésével ad hatalmat a verdák felett. Nekem a billegetős kivitel jött be leginkább, ezzel szinte minden körülmények között pontos és reszponzív irányítást nyerhetünk az autóinkon. Stílusát tekintve a No Limits az egykori Undergroundok sorába kérne belépőt, ezzel pedig rokoni szálat mutat a sorozat rebootjaként is emlegetett Need for Speed legfrissebb iterációjával. Zenei fronton is nagyon fain, a hangulat ezen az összetevőn biztosan nem bukhat el. Ideig-óráig kellemes szórakozás, de sajnos nagy kihívások elé nem állítja a versenyzőket és a botrányosan rövid pályaszakaszok csak tovább rontanak a helyzeten. Ötletes azonban, hogy az internetről leszipkázott eredményekkel is versenyeztet minket, kvázi minél jobb teljesítményre sarkallva bennünket. A sebességérzettel legalább nincs gond és nitró is van dögivel. Király, kis szélvészkedés ez a No Limits, de például az Asphalt-sorozat minőségét, valamint élvezeti faktorát meg sem közelíti. Egy esély mindenképp adható neki, hiszen ingyenes applikációról van szó, egy filléred se bánja.