Len's Island (korai hozzáférés) – teszt

Akárhányszor is kezdtem bele egy túlélőjátékba, a nyitó pillanatok mindig nagy mértékben befolyásolták a projektről alkotott képemet. A The Forestben például ugye ott a lezuhant utasszállító repülőgép törzsében való ébredés, a Long Dark sem épp családbarát pillanatokkal indít a sötét, havas összképpel, de a Subnautica első pillanatait sem szívesen élném át az idegen lényekkel teli óceánon.

Na, de itt a mai tesztünk anyaga, a Flow Studio alkotása, a Len’s Island, mely viszont egy rendkívül idilli szigettel indít, nyugtató zenével, a szél is kellemesen fújja a fák lombjait, mintha mindig is ez lett volna az otthonunk, mintha mindig is itt kellett volna élnünk.

A fejlesztők lényegében azt vallják, hogy e projekt a válasz mindenre, amit rossznak látnak a túlélő műfajban: mikor öt különféle állapotjelzővel zsonglőrködünk, a felesleges nyomás és a sok képtelenség, mely kiterjed az ágazatra. Ezeket próbálja megszüntetni vagy kijavítani a Len’s Island, melyben felszerelkezve érkezünk meg az előbb említett, napsütötte szigetre, ahol csak az egészségünkre és az éhségünkre kell fókuszálnunk.

Mintha az egész lényege a barátságos szerkezet lenne, ahol mindenki maga dönti el, hogy szerény favágóként, vagy kíváncsi kalandorként vág bele a játékba. Akármelyik utat is választjuk, érdekes játékmenetben lesz részünk!

Van, ahol mindez működik is: a nyersanyaggyűjtés nevetségesen egyszerű, minden eszköz a birtokunkban van a kezdetektől fogva, így néhány pillanat alatt elképesztő szerkezeteket építhetünk. A feszültség azonban akkor kezdi felütni a fejét, mikor rájön az ember, hogy teljes irányhiányban szenved a projekt. A játék annyira idegenkedik a vállra helyezett tehertől, hogy ritka a határozott pillanat, mikor tudjuk, pontosan mit is kellene tennünk. Hiányoznak az ösztönző jelek, talán ez a legmegfelelőbb kifejezés erre…

A barlangrendszerek azok a helyek, ahol a harci képességeket leginkább kibontakoztathatjuk… ha szeretnénk! Mert ugye erre sem kért meg senki. A magabiztosság, hogy igenis valami érdekes dolog van a kötél másik végén, melyet rángatunk, sokszor meggyengül. Inkább maradunk a felszínen, megépítjük álmaink otthonát, áfonyát termesztünk, és boldogan elvagyunk. Még Len arckifejezése is arról árulkodik, hogy egy ablaktalan házban egy szék társasága is elég neki…

Sajnos a sziget fővárosának megtalálása sem tartja fent sokáig az érdeklődést, ott is mintha minden lakó csak a mi érdekeinket nézné és a mi javunkra cselekedne. Ha a Flow Studio az early acces fázisból való kilépés után ezt bővíti, és visz bele némi érdekességet, még akár jó is kisülhet belőle!

Összességében talán azt lehetne mondani, hogy a Len’s Island mostani verziója egy alap a későbbi fejlesztésekhez és bővítésekhez. Remélhetőleg a játék valódi hatóköre és célja a későbbi frissítésekkel láthatóvá válik, továbbra is a nyitottságra összpontosítva. Jelenlegi állás szerint az, hogy mennyire képes lekötni a játék, a saját motivációtól függ. Mintha folyamatosan a mély elégedettség és a sajnálatos unalom határán mozogna, és a beleölt elkötelezettségünktől függ, melyik irányba billen.