Farming Simulator 22 – teszt

A Farming Simulator első, 2008-as epizódja óta rendkívül hosszú utat tett meg. Sokan azt gondolhatnátok, hogy ugyanolyan ez, mint mondjuk a FIFA, ahol ugyanazt a labdát rugdosod minden évben, csak az adott játékosok más csapatban vannak. Nos, az elején én is így vélekedtem, de sok évnyi kihagyást követően, mikor nemrég visszatértem a szériához, elképedve álltam előtte: ez most komoly? Igen! Autószerelőként is tudom, hogy a mezőgazdaság technológiai fejlődése ép ésszel szinte felfoghatatlan, és ha a fejlesztők azt akarják, ne váljon unalmassá a virtuális földművelés, igenis lépést kell ezzel tartani.

Érdemes azonban azt is megemlíteni, hogy nem csak e téren kell nagyot alkotni e műfajban, ez már jócskán kinőtt ebből. Eljött a többjátékos mód ideje, és a streaming, mint szolgáltatás is fénykorát éli, úgyhogy már versenyeken is szurkolhatunk kedvenc „gazdáinknak”, eSport sztárjainknak. Na, de most nézzük meg, mit tud a legújabb, 22-es Farming Simulator.

Az egész játék egy kisfilmmel rajtol, melyben egy farmer a munka tető- és mélypontjairól beszél. A narratívát egy fiatal hölgy, a mesélő lánya szemszögéből nézhetjük végig, és ez az, ami az egész hangulatát meg is adja a kezdéshez. Innentől fogva rajtunk múlik minden.

Az első pont amire kitérnék, az maga a karrier mód. Miután eldöntöttük, hogy nézzen ki karakterünk, és kiválasztjuk, a három elérhető közül mely térképen szeretnénk elindítani gazdaságunkat, nekiveselkedünk az oktatóanyagnak. Ennek keretein belül egy laza óra alatt elmagyarázzák az alapokat, hogyan szánthatunk, vethetünk, arathatunk, stb., illetve hogyan fogadhatunk fel és fizethetünk ki munkásokat, akik elvégzik helyettünk az adott tevékenységeket. A különféle tárgyak és termények tárolása és értékesítése is részét képezi a gyorstalpalónak, majd irány a mélyvíz!

Hozzátenném, nem viszik túlzásba a dolgokat, nincsenek kibővített tippek, a józan eszünkre bízzák, mely irányba bontakoztatjuk ki tudásunkat, de ha abszolút nem vagyunk képben a gazdálkodási folyamat sokrétűségével és mikromenedzsmentjével, hamar deficites lesz a biznisz.

Egy másik visszatartó ereje a műfajnak a monotonitás. A Microsoft Flight Simulatorhoz hasonlóan beülünk a gépbe, aztán egy másikba, és telnek a napok, nőnek a kilométerek, többnyire eseménytelenül. Ha nem ég szemedben az irigység a vidéki életre, esetleg a már-már űrtechnológiára hajazó gépekre nézve, valószínűleg hidegen fog hagyni az egész projekt.

Ahogy már említettem, én is hamar másfelé kezdtem kacsintgatni korábban, és csak nemrég tértem vissza a szériához, most is csak érintőlegesen. El kell azonban mondanom, hogy az irányítás észrevehetően javult, a gépek kezelhetőbbek, bár lehet, hogy csak a DualSense kontroller miatt gondolom ezt (eddig PC-n játszottam mindig). Emellett az új funkciókat is remekül implementálták, az évszakok bevezetése pedig teljesen új köntösbe bújtatja az egészet.

Nem tudom, lehet, hogy csak az öregedés miatt van, de már nem riaszt el az évek során alig fejlődött, plasztikus grafika, a valamilyen szinten sablonos irányítás, és a lehetőségek korlátlansága, melyek miatt sokszor azt sem tudjuk, hová kapjuk fejünket. Lassan, de azt hiszem, ezzel az epizóddal elkezdtem felfedezni azt a magasztos békét, amit mások már rég megleltek e világban.

Érintettem már a szezonális rendszert, mint témakört. Valóban elképesztő, amit eredményez ez az aprónak tűnő újítás, mégis rendkívül sok vonzata van. Nem csak az a fontos, hogy bizonyos terményeket a megfelelő időszakban kell elültetnünk, de arra is rá kell jönni, hogy ennél fogva néhány portékát bizonyos intervallumokban magasabb áron értékesíthetünk.

Mégis… kezdőnek vallom magam a kánonban, szóval – mondhatni – csak esztétikai szempontból értékelem a dolgokat, nem igazán tudom összehasonlítani korábbi epizódokkal. Ez azonban nem csak az ujjongást fokozza, de panaszaim forrásává is válik. Hiába a részletesség megszállottja a fejlesztőcsapat, van néhány funkció, amivel egyszerűen nem tudok megbékélni, és melyek a gyökerekhez ragaszkodnak még a 11. epizódban is.  A szerelvények csatlakoztatása a járműhöz szerény véleményem szerint elég bonyolult, és a fizika is megbotránkoztató egyes esetekben. Ezzel persze nem leszólni akarom az egészet, csak megjegyezném, hogy szerintem hiányzik belőle egyfajta intuitív képesség, ami jelentős mértékben terjeszthetné ki a franchise vonzerejét.

Na, de több, mint 25 millió eladott példány után ne én mondjam meg, mi lenne jó a közönségnek… Azonban egy biztos: a többjátékos mód egy egészen új szintre emeli az élményt. A szerverek létrehozása pofon egyszerű, ráadásul cross-platform az egész, így könnyű összehozni a csapatot.

A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen, ha multifunkcionálisak szeretnénk lenni, egész biztos, hogy segítségre lesz szükségünk. Járművek terén is van miből válogatni, több, mint 100 márka képviselteti magát a játékban. Öltözködési és stílustanácsokat is osztogatok, ha megkerestek privát üzenetben, annyi ruhát vásárolhatunk karakterünknek, hogy hihetetlen…

Összefoglalva tehát azt mondanám, hogy a Farming Simulator tele van részletekkel, és ez bizonyos szempontból jó dolog, az újoncok számára e csekély oktatóanyaggal mégis riasztó lehet. A karrier mód temérdek mennyiségű órát képes magáévá tenni életünkből, elég, ha csak építkezni állunk neki. Mégis, ezen felül az évszakokat is túl kell élnünk, a kölcsönöket is fizetnünk kell, és új gépekre is kénytelenek vagyunk spórolni. Aki eddig szerette a szériát, az ezt az epizódot is fogja, aki pedig nem, annak már csak a többjátékos mód és az évszakok miatt is érdemes lehet egy pillantást vetni a 22-es felvonásra. Úgy gondolom, a rengeteg lövöldözés, küzdelem, és természetfeletti mellett a Farming Simulator 22 is elfoglalja a saját sávját, és a téli esték könnyed eltöltéséhez is képes lehet hozzájárulni.