A Dishonored az a játék, mely kategóriájának az egyik legjobbja, illetve érdemes a többszöri végigjátszásra is. Azonban felmerül a kérdés mindenkiben, hogy szívesen fizetünk-e egy újabb kiadásért?
Három év telt el az első rész megjelenése óta, szóval olyan radikális változásra senki sem számított. A játék ugyanolyan benyomást kelt most, mint 2012-ben, csak a felbontás lett nagyobb, élesebbek lettek a textúrák, teltebbek lettek a színek és emellett az árnyékok is lágyabbak lettek. PS4-en és Xbox One-on kizárólag 30 FPS-t kapunk, és ha ez nem lenne elég probléma, indokolatlan FPS dropok áldozataivá is válhatunk.
Tartalmilag szinte semmiben nem tér el a GOTY kiadástól. Benne van a Dunwall City Trials, a Knife of Dunwall, a The Brigmore Witches DLC, illetve a Void Walker’s Arsenal. A játék során egyre jobban megismerkedünk a Dishonored mechanizmusával, megtanuljuk használni a kézi szerszámíjat és a kovácspisztolyt, mesteri szintre emelhetjük lopakodási képességeinket, továbbra is élvezhetjük a csendes gyilkosságok okozta örömöket, illetve szert teszünk enigmatikus Kívülállóként természetfeletti képességekre is. Emellett teleportálhatunk, az időt is megállíthatjuk, patkányokat idézhetünk meg vagy birtokolhatjuk az élő emberek testét.
Három évvel később ugyanúgy vonzó a játék, viszont nem azért tekintjük rosszabbnak a játékot, mert valójában így lenne, hanem mert az alap minimumon belül szinte semmi erőfeszítést nem fektettek a készítők abba, hogy a játék kiérdemelje a „Definitve Edition” nevet.
