Blood Bowl 3 – teszt

Ahogy azt már több tesztemben és cikkemben említettem, nem vagyok túl nagy rajongója a sportjátékoknak. Megfordult 1-2 cím a kezeim alatt az évek során, de „hosszabb” időre lekötni maximum 1-1 rész tudott, az is csak akkor, ha az aktuális névsorokon és évszámokon kívül más újításokat is fel tudtak vonultatni. A Blood Bowl azonban valamiért mindig más tészta volt, a hangulatos amerikai foci-paródia első és második része is magával ragadott egy időre a maga intenzív és vidám mechanikájával. Ennél fogva a harmadik felvonás elé is nagyobb elvásárokat támasztottam…

Ha valaki még sosem játszott a szériával, beletelhet egy kis időbe, míg a koncepció abszurd sajátosságait magáévá teszi. Tündék, törpök, orkok és egyéb lények esnek egymásnak 120 yardon, a játék Warhammer mivoltja pedig a földetéréskor tör igazán elő. A gyakran brutális esések sok esetben halállal is végződhetnek, így a rivalizálás a tetőfokára hág. A körökre osztott mechanika egyszerre taktikus, szórakoztató és izgalmas, azonban a játszma kimenetele sokszor a szerencsén múlik, nem pedig a játékos képességein.

Az eddig írtakkal pedig igazából jellemeztem mindhárom epizódot, és ennél fogva sajnos a harmadik felvonás jóformán egy szálcsiszolt második, de mégsem olyan bombasztikus, szemet gyönyörködtető. És ez utóbbi nem is annyira a grafikát jellemzi, sokkal inkább a HUD-ot, a menü elrendezését, vagy épp az ikonok érthetőségét, olvashatóságát. Ami magát a látványvilágot illeti, nyilvánvalóan modernebb renderelési és egyéb technikákat alkalmaz a bűvös hármas, az én szememben elődje mégis élettel telibbnek tűnik.

Bob és Jim, az ogre és a vámpír kommentátor-duó visszatért, azonban lényegesen kevesebbet láthatjuk őket, kevesebbet viccelődnek az asztalnál, ráadásul rengeteg szöveget a második részből emeltek át nekik. Elmaradnak a meccsvégi elemzések is, és mindenféle show nélkül újra a menüben találjuk magunkat.

A játék tartalmát tekintve nagyobb arzenállal bír, mint elődje megjelenéskori verziója, a játékostípusok is sokszínűbbek, azonban ismétlődnek. A Chaos Chosen például három helyett most öt kaszttal operál, de kettő más csapatokból került bemásolásra. Ezt némileg kompenzálja a képességek száma, melyeket az adott player testreszabására használhatunk fel, azonban e rendszerben rejlő lehetőségeket bizonyára csak azok fogják kihasználni, akik nem játszottak a korábbi részekkel, elvégre ez ugyanolyan…

Összesen hat egyjátékos kampányt kapunk, ás továbbra is lehetőségünk van saját bajnokságokat saját szabályokkal létrehozni, mely utóbbi még mindig egy remek funkció.

Összességében talán azt tudnám mondani, hogy aki nem játszott a korábbi részekkel, megtalálhatja a helyét a Blood Bowl 3-ban, azonban a széria rajongói jó eséllyel a második rész Legendary Edition-jénél maradnak, ahogy én is. Tudom, tudom, ez direkt az amerikai fociról szól, de én személy szerint többre értékelném, ha a jövőben más sportokba is integrálnák a Warhammer világát. Képzeljétek csak el! Golf, kosárlabda, tenisz, baseball… mindegyikben rejlik lehetőség.