Az IKONJAINK rovatunk első és második részének várva várt folytatása és lezárása.
Említetted, hogy tanulsz… Milyen tanulmányokat folytatsz éppen?
Most a cégem küldött el egy logisztikai és marketing tanfolyamra. Szerencsére mire ezeket a sorokat írom, sikeresen letudtam a vizsgákat és egy újabb bizonyítvánnyal gazdagodtam, amit lehetséges, hogy az életben nem fogok használni soha semmire, de tanulni kell folyamatosan és képezni magunkat a mai világban.
Mikor kezdett feloszlani a gang?
Én azt vallom, hogy a mai napig működik, nem oszlott fel, csak már egy másabb értelemben van jelen az életünkben. Nem véletlenül tetováltuk egymásra anno Senor G. lakásán az NTP kezdőbetűket. Ez örök marad mind fizikailag, mind lélekben is. Lehet, hogy kevesebbet találkozunk, de a testvéreim maradnak, amíg élek. Csak már nem falakat festünk vagy a balhét keressük az utcákon.
Ma is él még bennetek az akkori szellemiség?
Mára mindenki lenyugodott. Családos ember vagy éppen családalapítás előtt állunk, de igyekszünk alkalmat találni, mikor mindenki ráér és összefutunk egy nosztalgiázás erejéig általában Senor G. házában. Mióta létezik ez a kék-fehér közösségi portál, általában ott szoktunk csevegni. Itthon eléggé megváltoztak a lehetőségek is, ma egy fiatal nem tudja megtenni azt, amit mi tettünk akkoriban. Minden sarkon, minden boltban kamerák figyelik az ember minden mozdulatát.
De azt mondják, hogy egy vadlovat sosem lehet igazán betörni, mindig vadló marad. A lovasnak kell hozzá igazodnia és akkor szép lesz az élet... Lehet benne valami.
Mit csinálnál másképp, ha újra kéne élned a renitens időket?
Nem változtatnék semmin. Ez így volt király, ahogy megtörtént minden. Újra átélném az egészet és mindent úgy cselekednék, ahogy az tettem is. Lehet, hogy valaki számára ez nem éppen egy példamutató viselkedés, amit mi tettünk, de ennyi rosszaság kellett, hogy embert neveljen belőlünk.
Megértettük hogyan működik a világ. Az utca olyat adott, amit iskolában vagy a szülők nem tudnak megtanítani, elmesélni. Felnevelt minket és egy szoros kötelék alakult ki közöttünk, amit a mai napig ápolunk.
Mit üzennél a mostani fiataloknak?
Tisztában vagyok a technika rohamos fejlődésével és a fiatalok ehhez való viszonyával. Manapság ha leteszel egy kamasz elé egy labdát és egy okostelefont, nem kérdés, hogy melyikkel találja fel jobban magát. Ha megszületik a gyermekem, nem szeretnék ilyen embert nevelni belőle. Szeretem a természetet - ha tehetjük párommal, mindig kirándulunk valamerre a hétvégéken, mégpedig olyan helyekre ahol térerő sincsen. Szeretném olyanná faragni, hogy ne függjön a világhálótól. Ha úgy adódik a helyzet, képes legyen gond nélkül elviselni a hiányát. Nekünk sem volt semmi ilyen, mégis király kamaszkorunk volt. Szóval kicsit kevesebb világháló, lehet azt is, csak tudni kell a mértéket és több felfedezés a világból saját tapasztalatok révén.
Köszönöm szépen a kimerítő válaszokat. Hatalmas élmény volt újra átélni pár momentumot a kilencvenes évek legszebb időszakaiból. Végezetül pedig: Peace 2 NTP.
