Cristoph Waltz arról híres, hogy civilben mindenkivel kedves, barátságos és mosolygós, sőt, ragaszkodik valami régimódi udvariassághoz. Ritka eset, de egy újságírónak sikerült kiakasztania, pedig nem kérdezett tőle mást, csak hogy milyen érzés a Tarzan legendája (The Legend of Tarzan, hazai bemutató: június 30.) című látványos filmben is a főgonoszt alakítania.
– Ne hívjatok már rosszfiúnak! – háborgott Quentin Tarantino kedvenc színésze hirtelen indulattal. – Nyilván Tarzan a jó srác, ő az izmos, meg neki van gyönyörű felesége, és Samuel L. Jackson is az ő haverja. De attól én még nem feltétlen vagyok rossz! A néző egy csomó pénzt fizet a jegyéért, legalább annyit hagyjunk meg neki cserébe, hogy eldönthesse, milyennek lát. Ne magyarázzuk meg neki előre az egészet. Hátha lesz olyan, aki nekem szurkol. Én úgy igyekeztem eljátszani, hogy az én figurámat is meg lehessen sajnálni, lehessen együtt érezni vele. Mindenki döntse el maga, ki a jó fej neki: Tarzan, a harcos törzsfőnök vagy a fehér kalapos fószer (vagyis én), aki úgy sétál az őserdőben, mint a berlini főutcán…
