Xenoblade Chronicles 3 – teszt

A Xenoblade sorozat mindig is egy "mi lenne ha" felvetésre épült világaival és történetével, ez most sem változott, hisz az új folytatás helyszíne Aionios, egy olyan világ, amelyben a közel azonos Keves és Agnus királyságok örök háborúban állnak egymással. E királyságok minden egyes polgára tizenévesen "jön világra", legfeljebb 10 évig él, és egyetlen célja, hogy királyságát szolgálja a végtelen háborúban, hogy aztán a Királynő egy szertartás keretében a túlvilágra juttassa őket.
Ennyi már elég is lenne egy érdekes történet alapjaihoz, de a játék a sok apró részletből legalább ugyan ennyit hozzárak. Nem is a korábbi két részre utaló helyszínekre gondolok, hanem olyan dolgokra, mint az öregedés vagy szerelem teljes ismeretlensége hőseink számára, akik ennél csak súlyosabb témákkal fognak majd szembesülni a történet előrehaladtával.

Főhősünk ezúttal Noah, egy lófarkas kardforgató, akinek szokatlan szerepe van a seregében, mint Off-Seer. Ezek a katonák különleges fuvolákat hordanak magukkal, hogy a nagy csaták végén elbúcsúztassák az elesetteket, legyenek akár ellenségek is, bár utóbbi nem lenne Noah kötelessége. Hősünk hamar arra a következtetésre jut, hogy a világ ebben a formában nem működhet tovább, és az, amiben eddig hittek csak olyan nagyobb hatalmak játszmája, akik szemébe ők feláldozható gyalogok.
Társaink a háború mindkét oldaláról érkeznek, és egy sokszínű, jól kidolgozott csapatot alkotnak, ahogy az minden nagyszerű RPG-ben szokás. Rengeteg élvezetes karakterinterakciót találunk, például Noah és társa, a szintén Off-Seer de az ellenséges seregből származó Mio azonnal közös nevezőre jutnak halott honfitársaik búcsúztatásában az egyik korai jelenetben.
Mint írtam játék világa renget apró elemből épül fel, amelyek jól érzékeltetik, mennyire jól átgondolt az egész, viszont kiemelt figyelmet is igényel a játékostól. Személy szerint egyetlen korábbi résszel sem játszottam, így pár kisebb-nagyobb utalást elhagytam az út során, és ennek ellenére önmagában is élvezetes volt Noah és társai kalandja, viszont, ha nincs végtelen szabadidőtök ajánlom egy összefoglaló videó megtekintését a kaland előtt.

Viszont bármennyire is érdekes a világ, nem való mindenkinek. A kiemelt figyelem mellett renget türelemre is szükség lesz, hisz a világépítés mellett a játék szerteágazó harcrendszere és egyéb elemek magyarázása a játék első tíz óráját kitöltik a több mint 60 órás kalandnak, így mindenképp egy méretes befektetés.
A harc elsőre egyébként túl egyszerűnek és unalmasnak is tűnhet, hisz a valós időben zajló csaták során nem kell nyomkodnunk semmit az alaptámadásokhoz, azok automatikusan történnek amint hatótávba érünk. Az interaktív elemek egy részét a karaktereink képességeinek használata teszi ki, amiket nem csak jó időben, hanem jó helyezkedéssel kell használnunk, hisz lesz, ami csak hátba vagy oldalról igazán hatásos, szerencsére ezt mindig jelzi majd egy nyíl a képesség neve mellett.
Bár egyszerre csak három képesség lehet nálunk, karaktereink sokkal többel rendelkeznek majd, amiket csatán kívül állíthatunk be, és ha ez nem lenne elég, az RPG játékok klasszikus és kevésbé klasszikus (opcionális) kasztjai is szabadon cserélhetőek, amik mesteri szintre fejlesztve örökre velünk maradó képességekkel jutalmaznak, így lesz egy gógyitó tankunk, vagy kardforgató varázslónk, de ennél szokatlanabb kasztok is helyet kaptak. Végül de nem utolsó sorban karakterpárok egyesülhetnek is, hogy Ouroboros névre hallgató hatalmas lényekké alakuljanak egy kis időre.
Mindezek által a Xenoblade Chronicles 3 harcrendszere rengeteg lehetőséget és végső soron szórakozás nyújt, de ahogy a történet ez is rengeteg türelmet és figyelmet igényel a teljes élvezethez.

A befektetett türelmet és figyelmet meghálálja a Monolith Soft által létrehozott világ, nem csak a csodás és változatos tájképek, hanem az azt benépesítő világ által. Aionios rengeteg kolóniának ad otthont, és egy a másiktól akár jelentősen is eltérhet kinézetre vagy rendszerre. Ezek mindegyike egy saját Affinity Chart-al rendelkezik, amit növelhetünk mellékküldetések teljesítésével vagy hozzájuk tartozó elesett katonák felszabadításával, így a szemünk előtt fejlődnek majd a helyek és lakóik.
A Monolith Soft mindig is kiváló volt abban, hogy olyan világokat hozzon létre, amelyek úgy érzik, mintha a játékostól függetlenül léteznének. A nappali/éjszakai ciklustól függően egyedi ellenségek jelennek meg, amelyekkel csak bizonyos napszakokban találkozhatunk, míg minden zónának saját, egyedi időjárási mintái vannak a környezettől függően. Ezeket a területeket egyébként szabadon bejárhatjuk a legtöbb alkalommal, viszont érdemes óvatosan haladni, a játék ugyanis fix szintekkel operál, és már a kezdőterületen is bele lehet futni egy 80-as szintű ellenfélbe vagy épp egymás ellen harcoló ellenségcsoportokba, ezeknél mi dönthetjük el, hogy kinek az oldalára állunk, legyen az szimpátia vagy szimplán a jobb jutalom miatt.

Ennyi tartalom és odafigyelés mellett szerencsére a csapatnak jutott ideje a technikai és zenei oldalra is. Grafikailag az egyik legszebb Switch játék, amivel találkoztam, nem is feltétlen poligonszámra vagy vizuális effektusok terén (bár ott sincs oka szégyenkeznie), hanem művészi irányvonala miatt. A karakterek "animés" stílusa ellenére remekül beleolvadnak a környezetbe, ami rengeteg más hasonló játék esetén sajnos nem mondható el. Észrevehető lassulást nem tapasztaltam, talán csak pár nagyobb csata esetén, de egyik alkalommal sem volt zavaró.
A zenék meg akár egy teljes cikket is megérnének, de visszafogom magam és legyen elég annyi, hogy néha csak azért húztam el egy-egy csatát, hogy tovább hallgathassam az ottani pörgős riffeket, hogy aztán egy másik átvezetőben könnycsalogató dallamok borítsák fel az érzelmi skálát.

Végszóra nagyon nehéz összegezni a Xenoblade Chronicles 3-at, hisz egyik oldalról egy tényleg minden részletben kidolgozott epikus kalandot kapunk, ami történetét tekintve is minimum 60 órára lefoglal minket, de simán van benne 100 órányi tartalom is, másrészt pont a hatalmas mérete és nagyon lassan csordogáló tutorial szegmens fog eltántorítani sokakat.
Ha sikerül túllendülni a kezdeti nehézségeken hatalmas élmény a játék, így tényleg csak azoknak tudom tiszta szívvel ajánlani, akik kellően türelmesek hozzá.