Triangle Strategy – teszt

Az élet sója

2022-03-12 16:19:00

Az a fajta játékos vagyok, aki értékeli a technikai fejlődést, az élethű grafikát, fizikát és animációt, de nagyobb újításnak tartja a HD-2D feltalálását, mint a 8K támogatást, így roppant mód örültem, amikor alig több mint egy éve egy Nintendo Direct során feltűnt az akkor még Project Triangle Strategy néven futó alkotást, Tomoya Asano felügyeletével. Neki köszönhetjük többek között a Bravely Default játékokat és az Octopath Traveler-t is, ahol említett grafikai stílus debütált. Viszont a megjelenés nem minden, játékmenetileg is képes felnőni a Triangle Strategy az olyan óriásokhoz, mint a Final Fantasy Tactics, Disgaea vagy X-COM?

– Röviden: igen. –
Rendhagyó módon ezúttal a játékmenettel indítok, hisz igencsak szerteágazó. Először is játék igyekszik alkalmazkodni a modern igényekhez, ezért a híresen nehéz stílus egyes alapelemeit átalakítja, például nincs permadeath a játékban, a társaink minden csata után visszatérnek, cserébe a játék kicsit feltekeri a nehézségi szintet, és már közepes nehézségen is igencsak kellő kihívást nyújt, az AI ügyesen alkalmazza a harcrendszer szabályait, és összedolgozik a többnyire túlerőben lévő társaival, viszont sose érződik úgy, hogy csalna.
Nehézségi szintből egyébként négy van, nagyon könnyű, könnyű, közepes és nehéz, az első felfogható egy sztori módnak is, hisz hiába leszünk az ajánlott szint alatt, egy-két harcot leszámítva nem fogunk elhalálozni. A jutalmak és az előrehaladás egyébként változatlan minden nehézségi szinten, amit a harcok előtt vagy után is bármikor le vagy feltekerhetünk.
Maga a szintezés is egyéni megoldást kapott, hisz nem a győzelmek után kapunk XP-t, hanem mozdulataink alapján, annál többet minél inkább kihasználjuk a harcrendszer adta előnyöket. A TP pontokat használó képesség több tapasztalati ponttal jutalmaznak minket, mint a szimpla "ingyenes" támadás, ha meg sikerül ezt egy hátbatámadással vagy gyenge pont kihasználásával összekapcsolni, akkor egyetlen ilyen mozdulat is szintlépést érhet. A játék egyébként nem csak a hátba kerülést, hanem a bekerítést is támogatja, így ha megtámadunk egy ellenfelet, és előtte áll egy társunk, akkor körön kívül ő is megtámadja majd az alaptámadásával, amiért aztán ő is kap XP-t.
Az érdekes szintlépés miatt viszont igen hamar hátrányba kerülünk majd az ellenfeleinkkel szemben, ha csak a történetre összepontosítunk, ezért érdemes ellátogatni a bázisunkként szolgáló hatalmas sátorba, ahol a pultossal beszélve különböző képzeletbeli csatákba bocsátkozhatunk. Ezek mindegyike egyedi feladattal rendelkezik, viszont ugyan úgy osztja az XP-t mint a sztoriküldetések.
Bár ez most csak egy rövidre fogott körképp volt a harcrendszerről, a harcok távolról sem ilyen rövidek, a kisebb csaták 30 perc, de egy nagyobb ütközet akár egy óráig is elhúzódhat, szerencsére erre megoldás az automatikus "Quick Save", ami minden lépés után frissül, így bármikor is kapcsoljuk ki a konzolt, pont onnan tudjuk folytatni a harcot, viszont betöltés után törlődik, így nem használhatjuk arra, hogy egy esetleges taktikai hibánkat javítsuk. Mindezt összevetve elmondható, hogy a igencsak sokrétűre sikerült a harcrendszer, rengeteg lehetőséget ad, és a 30 besorozható karakter képességeit vegyítve (8-12 karakter vihető a csatába, küldetéstől függően) mindenki megtalálhatja a számára leginkább kényelmesebb harci stílust minden helyzetre.

Ennyit a játékmenetről, következzen a sztori, amit én személy szerint nagyon élveztem, nem csak a politikai szála miatt, hanem a rengeteg emberi karakter miatt.
Az első pár óra igencsak lassan indul, mind történetben mind játékmenetben (csak egy tutorial harcot kapunk). A játék bemutatja nekünk Norzelia világát, és a rajta uralkodó három országot. Az északi Aesfrost, ami a vasbányái által irányítja a vaskereskedést, Hyzante, ami hasonlóképp a valamiért igencsak ritka, és csak náluk fellelhető sót helyezte monopólium alá, és köztük Glenbrook, ami igyekszik fenntartani a kényes egyensúlyt -ami a 30 évvel ezelőtt véres háború után kialakult- a kereskedés pártatlan és igazságos lebonyolításával. Főhősünk Glenbrook katonai védelméért felelős Wolffort házának örököse, legjobb barátja Roland, Glenbrook hercege, míg Frederica egy Aesfrosti nemes, és politikai okokból főhősünk leendőbelije. Rögtön a kezdetektől aztán sorra zúdulnak ránk a szereplők, akiket nem igazán tudunk még hová tenni, de a 40 órás történet során mindenki megkapja a kellő figyelmet. Viszont a sóért és szabadságért vívott küzdelem során pont a fent említett három főhős lett a legsótlanabb (bocsi), akik túlságosan is ragaszkodnak klisés alapelveikhez, és csak nagy nehezen mélyül a játék során a személyiségük.
Kalandunk egyébként nem lesz minden esetben 40 óra, hisz bizonyos fejezetekben döntés élé állít minket a játék, és a történet az alapján halad tovább a négy befejezés egyike fel, amelyek közül három kicsit rövidebb lesz, viszont, ha a megfelelő döntéseket hoztuk, akkor megkapjuk a játék tényleges befejezését az úgynevezett "golden route" által. A történet alakulása a játékmenetet is érinti, hisz az említett 30 karakter közül egyetlen végigjátszás során nem leszünk képesek mindenkit besorozni, hisz a történet alakulása ezt meggátolja, erre megoldás a New Game+, ami nyilvánossá teszi azokat a statisztikákat, amik alapján a játék számolja a karakterek kapcsolatát főhősünkkel.
A döntési rendszer remekül beépül a játék világába, ezekben a szakaszokban szabadon bejárhatjuk az adott térképet, beszélgethetünk a NCP-kel, akik közül néhány hasznos infóval lát el minket, ami jól jöhet arra, hogy társainkat meggyőzzük. Minden döntés ugyanis demokratikus többség alapján dől el, és lesznek olyan karakterek, akik mindenképp ragaszkodnak elképzelésükhöz, viszont a bizonytalanok meggyőzésével könnyedén irányíthatjuk a történet alakulását, viszont érdemes figyelmesen elolvasni az adott karakter indoklását és figyelembe venni jellemét, ugyanis az esetlegesen feloldott információ nem mindig lesz megfelelő a meggyőzésére. Az emberi karakterek mellett a játék másik nagy erőssége pont az imént részletezett döntési rendszer, ami egyre inkább elmossa a jó és rossz közti vékony vonalat ahogy haladunk a történetben.

A grafikáról már a bekezdésben elárultam az alapgondolatom, amit most csak kiegészítenék azzal, hogy valóban szemet gyönyörködtető a megvalósítás, rengeteg apró részletet zsúfoltak a térképre, és az átvezetők is remekül sikerültek a pixel spriteok adta korlátok ellenére. Egyetlen furcsaság, hogy hordozható módban mintha egy elmosódó filtert kapna a játék, miközben TV-re kötve minden pixel tűéles. Ez nem tudom, hogy bug vagy szándékos, nem is érinti negatívan az élményt és csak a világra érvényes, a menük és a rengeteg szöveg tökéletesen olvasható minden módban. Fontos megemlíteni, hogy bár nem vészes módon, de a történet stílusa miatt a használt angol kicsit régies helyenként, ami érzékenyen érintheti azokat, akik kicsit hadilábon állnak az angollal.
Tényleges átvezetőket a játék nem kapott, a fejezeket előtt és közben egy narrátor foglalja össze az eseményeket, mi meg egy világtérkép segítségével haladhatunk tovább a különféle események között. Pirossal szerepelnek a sztori-események, míg zölddel a mellékszálak, amik a történetet mélyítik, de nem kötelező a megtekintésük, és mindig csak egy pár perces átvezetőt tartalmaznak, viszont akár több is lehet ezekből egyszerre. Ugyan ezen a térképen tűnhetnek fel egyébként a besorozható mellékkarakterek is, ilyenkor a képernyő jobbalsó sarkában feltűnik egy kérdőjeles ikon, amivel egismerhetjük az új jövevényt, aki automatikusan csatlakozik hozzánk.
Bugokkal nem találkoztam, lassulással sem kivéve néhány ritka esetben amikor több effekt is vegyült a kijelzőn (pl. szakadó eső és lángba boruló pálya), de pár másodperce után ismét rendben volt. Rátérve a hangokra és zenére, szintén kiváló munkát hozott össze a csapat, a szövegek 95%-a szinkronizált és minden helyzetben remekül átadják a karakterek érzéseit a színészek, míg a zenék többnyire a klasszikus fantasy elemeket követik, néhány váratlan de remek kivételtől eltekintve, viszont minden esetben remekül végig kísérik, a képen látottakat.

Összességében tehát ismét egy kiváló játékkal ajándékozott meg minket Asano mester. Helyenként ugyan lassú, a három főszereplője kicsit semmitmondó, nem is újítja meg a stílust, de a világ, a fordulatos történet és mellékkarakterek, no meg a kifejezetten mély harcrendszer és karakterkezelés a Nintendo konzoljának egyik kiemelkedő játékává teszik a Triangle Strategy-t.

vissza

Triangle Strategy

Platform: Nintendo Switch
Kiadó: Square Enix
Fejlesztő: Artdink
Kiadás dátuma: 2022 március 04.

+ szemkápráztató megjelenés
+ mély harcrendszer
+ érdekes sztori és szereplők

- lapos főszereplők
- kicsit lassan indul be

87 %