Paws and Soul – teszt

"A múltbéli hibákra való visszatekintés jó értelemben befolyásolhatja a jövőben hozott döntéseket. Az önfejlesztés folyamatát bizonyos könyvek, tréningek, vagy online programok is elősegíthetik." – Köszönjük, hogy elolvastátok Hénya lélekerősítő sorozatának első fejezetét, további tartalomért kérjük, adja meg bankszámlaszámát! Na, de viccet félretéve: A Paws and Soul is egy bámulatos utazásra invitálja az érdeklődőket. Nyugodt légkör, pihentető álmodozás, mely gondolkodásra ösztönöz, a háttérben mégis egy irreális történet áll telis-tele borzalmas tanácsokkal, unalommal, és klisékkel.

Az ötlet igencsak egyedi, nem véletlenül ragadott magával egyből a leleplezés pillanatában. Egy farkas bőrébe bújva energiagyűjtés céljából különféle misztikus területekre látogatunk el, és múltunkat is rengeteg alkalommal idézzük fel. A nyitó szekvencia talán a legimpozánsabb része a játéknak: az újjáéledés egy állati testben, majd a kilépés a nyílt világba a barlangból. A gond csak annyi, hogy a felfedezésre való ösztönzés egyenlő a nullával.

Rengeteg a gyönyörű táj, erdők, úszó szigetek, stb., de az előre meghatározott útról való letérés minden esetben indokolatlan. Az amúgy is kevés rejtett elemek kimerülnek egy-egy párbeszédben, és bár vannak szentélyek, melyeket elegendő energia összegyűjtésével aktiválhatunk csak, e vonal nem igazán járul hozzá a sztorihoz.

Igen gyakran találkozhatunk kísérteties figurákkal, akik születésünktől alálunkig összefoglalják élettörténetünket, és bár az ötlet meglehetősen egyedi, a rossz döntések sorozata, an hosszú párbeszéd és a förtelmes aláfestés lelomboz minden hangulatot. Átugrásra nincs lehetőség, végig kell hallgatni ezen átvezetőket. Helyhez kötve nem vagyunk, de bárhová is megyünk, üldöznek e hangok.

Egy másik erős pontja a projektnek talán a zene, mely néhol békés, de van pörgősebb intenzívebb dalunk is. A bökkenő csak annyi, hogy a komplett soundtrack lista 3 elemből épül fel, és egy bő 20 perces játékmenet alatt többször is hallottuk már ugyanazokat a dallamokat. Ja, és az egyébként jól komponált darabok is véletlenszerűen ismétlődnek, így néhol a szó szorosérdekében megölik a hangulatot. Elég abszurd, mikor épp egy haláljelenet zajlik, de egy örömteli kis zenécske táncol a dobhártyánkon.

Lényeg a lényeg, maga a játék tényleg szép, és akár jó is lehetne, ha egy sima farkasos-gyűjtögetős projektről beszélnénk. Sajnos a hanghatások, a zene, és az ostobaság bőven elég ahhoz, hogy megsemmisítsék az amúgy vonzó narratívát. Önreflexiót és mélyreható, elgondolkodtató történetet ne keressetek!