Kirby and the Forgotten Land – teszt

A HAL Laboratory által eredetileg 1992-ben bemutatkozó Kirby egy folyton mosolygó rozsaszín pamacs, kinek ereje határtalan, legalább annyira, mint amekkora mosolyt csal a játékos arcára amint elindítja a játékot.

Objektíven nem szabadna külső tényezőket bevonni egy tesztelésbe, viszont minden kritikus, cikkíró vagy blogger ember, így elkerülhetetlenül is kerül szubjektivitás egy-egy írásba. A jelen helyzet mindenki számára ismert, épp ezért kiszakadni a valóságból egy jó filmmel, albummal vagy épp videójátékkal rég volt ennyire szükségszerű. És bizonyára a Nintendo emberei a jövőbe látnak, mert ahogy az Animal Crossing: New Horizons hatalmas sikeréhez kétségtelenül hozzájárult a COVID és az vele érkező karantén, úgy most is egy csupaszív, vidám és varázslatos játékot szolgáltattak a Switch tulajdonosoknak a Kirby and the Forgotten Land által.

A történet nem meglepő módon nem fogja beírni magát a történelembe, de ezt nem is feltétlen várjuk el egy platformer játéktól, viszont van, szóval pár szóban ismertetem. Kirby ahogy máskor ezúttal is vidáman bóklászva élvezi a szép időt, legalábbis addig, amíg az égen meg nem nyílik számtalan interdimenzionális repedés, ami elkezdi magába szippantani a világot és vele együtt a Waddle Deeket, és végül magát Kirbyt is. Az intróbán látható, hogy emiatt a repedés miatt valamiféle rejtélyes változás alakul ki főhősünkben, hogy aztán arccal landoljon egy ismeretlen tengerparton.
Ezután a játék át is adja az irányítás, hogy egy rövidke tutorial segítségével eljussunk a központi területül szolgáló falucskába. Itt kezdetben igen szűkösek a lehetőségeink, hisz amíg nem mentjük meg a különböző területekre szétszóródott barátainkat nem lesz ki újjáépítse a helyet. Ahogy haladunk a mentőakcióval úgy nyílik majd meg egyre több lehetőség, hogy fejleszteni tudjuk képességeinket, minijátékokban vegyünk részt, esetleg szerencsét próbáljunk a kihelyezett gashapon gépeknél a kollekciónk gyarapításához, de később egy aréna is nyílik majd, ahol sorra mérkőzhetünk a már legyőzött ellenfelekkel és bossokkal, a legjobb időt vadászva.

A történet a főtéren található sárga csillagunk meglátogatásával vihető előre, ekkor egy szabadon belebeghető világtérképre kerülünk, ahol kiválaszthatjuk melyik fejezetet szeretnénk játszani a feloldottak közül. Az újrajátszhatóság, mint minden platformernél itt is kiemelten fontos lesz, hisz csak a fejezetek teljesítésével nem fogjuk tudni megmenteni az összes elveszett Waddle Deet, ahogy a pályák végén lévő boss-fejezet sem fog megnyílni csak az előző pályák teljesítésért kapott barátainkkal. Minden fejezete ugyanis saját feladatokkal van ellátva, legyen az egy titkos terület felfedezése, bizonyos számú tárgy megtalálása vagy -boss szintek esetén- bizonyos képességgel vagy időre legyőzni azt.
Bár a bevezetőben a New Horizons-t hoztam fel, de ha játékmenetileg valamihez hasonlítani kéne, akkor a Super Mario Odyssey mindenképp közelebb állna. A kamera változó távolságról és szögből követi főhősünket, mi csak minimálisan tudjuk mozgatni, viszont a játéknak nem célja a játékos szenvedése, így mindig úgy áll be, hogy se az irányítás se a titkok megtalálása ne váljon idegesítővé.
Bár a pálya csak látszólag nyitott, titok így is lesz bőven, az említett feladatokból mindig öt van, ezek közül kettő fixen a pálya teljesítése és változó számú rejtett Waddle Dee megtalálása, míg a másik három feladat alapesetben rejtett, és csak a pálya felfedezésével fog kiderülni a feladat. Ha mégse sikerülne rájönni, akkor minden sikeres pályateljesítésért a játék felfedi az egyik feladatot, amit aztán céltudatosan vadászhatunk egy újbóli látogatás során.

Képességből rengeteg van, és az említett Odysseyhez hasonlóan it is az ellenfeleink által nyerhetjük el őket, csak épp nem a sapkánk miatt hanem Kirby végtelen gyomra által, elég ugyanis beszippantani egy lángokat lövöldöző ellenfelet, hogy erre lángoló koronával a fejünkön mi is képessé váljunk. Minden kisméretű ellenfél megehető, de nem mind ad képességet, néhányukat csak golyóként kiköpve használhatunk, míg a nagyobbak esetén ez sem lehetséges.
Mint említettem minden titok elérhető a játékos számára, ha olyan területen vagyunk, ahol bizonyos képesség kell egy kapcsoló vagy érme eléréséhez, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a közelben lesz egy folyamatosan újratermelődő ellenfél, aki ezt megadja. A megevett képességet bármikor kivethetjük magunkból ha váltani szeretnénk vagy szimplán nem akarjuk (bár Kirby alap képessége kimerül az evésben).
Ahogy haladunk a pályán lesznek különleges tárgyak is, amik nem csak új képességet, de teljesen új alakot kölcsönöznek rózsaszín gombócunknak, mint az útjelző bója, hatalmas lépcső, kocsi vagy vízcsap. Ezek általában bizonyos fejtörő megoldásához használhatóak, némileg korlátozott mozgással (az alapesetben többszöri ugrás például egyre csökken, a lebegés is megszűnik), viszont hatalmas sebzést is okoznak.

Egy-egy fejezet teljesítési ideje attól függően változik, hogy mennyit kalandozunk titkok után, végig rohanva kevesebb mint tíz perc, de átlagosan 20-25 perc, amely után visszatérünk a térképre, ahol aztán folytathatjuk kalandunkat vagy visszamehetünk a központi faluba.
A fejezetek teljesítésével az újabbak megnyitása mellett megnyílnak olyan pár perces miniszintek is, amik fix feladattal rendelkeznek, általában egy képesség elsajátítását igénylik és időre mennek. Ezek teljesítése olyan színes csillagokat ad jutalmul, amiket aztán beválthatunk a képességeink fejlesztésére, ha rendelkezünk a megfelelő tervrajzzal. Sok fejfájástól óvhatjuk meg magunkat, ha rendszeresen fejlesztegetjük azokat, a bossok ellen ugyanis mindig van egy vagy több optimális képesség, amit, ha fel is fejlesztettünk, még könnyebben legyőzhetőek.
A játék egyébként két nehézségi szintet kínál, amit bármikor megváltoztathatunk. Én a nehezebb szintet választottam és nem igazán volt gondom az előrehaladással, a nehezebb bossok mozdulatai is könnyedén kiismerhetőek, a könnyebb nehézség viszont mindenképp hasznos lesz a fiatalabb vagy kevésbé gyakorlott játékosok számára.

Technikailag a játék igencsak kellemes hatást kelt, mindenben kihasználja az apró gép képességeit, laggal még az effektekkel teli harcokban vagy a nagyobb területek során sem találkoztam, stabilan tartja a 30 FPS-t, hordozható és docked módban egyaránt. A felbontás is kifogástalan mindkét módban. Zenék terén sem kell csalódnunk, rengeteg dallam található a játékban és mindig remekül passzolnak az adott fejezethez. A főtéren egyébként meg is hallgatható mind, ha elég Waddle Dee-t megmentünk.
Tartalom terén én elégedett voltam a játékkal, bár a maximalisták lehet csalódni fognak, hisz sok titok van a pályákon, de messze elmarad a Super Mario Odysseyben látottakhoz képest. Nekem körülbelül 9 órába telt eljutni a stáblistáig úgy, hogy igyekeztem -sikertelenül- minden feladatot teljesíteni. Viszont a stáblista után sem ér véget a játék, hisz a visszamaradt feladataink teljesítése mellett kapunk egy teljesen új világot is, ahol az ismert területek egy részét járhatjuk be újra, nehezebb ellenfelekkel és egy teljesen új céllal, így nyugodtan lehet akár 15+ óra is a kalandunk időtartalma.
Ha meg lehetőségünk van egy baráttal vagy családtaggal játszani, akkor co-opban is végig vihető az egész játék, ehhez nem kell mást tenni, mint átadni az egyik Joy-Con-t és a szünet menüben kiválasztania co-op lehetőséget, társunk azonnal csatlakozik hozzánk. Ennek a kényelemnek az a hátulütője, hogy sajnos online co-op nem került így a játékba.

Végszóként tehát visszakanyarodnék a bevezetőben említett témához: aki egy gondtalan, színes és szórakoztató platformert keres a gondterhelt napokból való menekülésre, a Kirby and the Forgotten Land kiváló választás mindenki által elérhető nehézségével, változatos helyszíneivel és lehetőségeivel.