Fire Emblem Engage – teszt

A Fire Emblem: Three Houses mind kritikai, mind kereskedelmi szempontból óriási siker volt a Nintendo számára. Bár nem forradalmasította a sorozatot, ambiciózus, többkampányos felépítésével tudott annyi újat mutatni, hogy az éppen tomboló Switch egy legkedveltebb játékává váljon. Természetesnek tűnt, hogy a Nintendo és a fejlesztő Intelligent Systems a Three Houses sikerére épít innentől, és az Omega Force által fejlesztett Three Hopes akciódúsabb kitérője után máris visszatért a klasszikus formulához, viszont az Engage sajnos nem tud felnőni a korábbi részekhez a kiszámítható történet és az ismétlődő melléktevékenységek ugyanis ráteszik a bélyeget az amúgy még mindig remek játékmenetre.
A Fire Emblem Engage a Three Houses-hez képest is hagyományosabb utat követ, elhagyva a naptáralapú fejlődést az időnk a már ismert taktikus, fordulóalapú harc és egy hub-szerű terület között oszlik meg, ahol kapcsolatba léphetsz más karakterekkel és felszerelheted egységeidet fegyverekkel és kiegészítőkkel. Bár az esetek nagy részében több küldetés áll rendelkezésedre, a történet lineáris szerkezethez ragaszkodik, miközben bejárjuk Elyos térképét. Nincsenek nagyobb történeti döntések, és az opcionális paralel fejezetekben található néhány karaktertől eltekintve mindenki ugyanazokkal a tásakkal fog találkozni.

Ezzel a hagyományosabb megközelítéssel nem lenne gond alapvetően. A sorozat legjobb játékainak némelyike ezt a narratív stílust követi, és az Engage ennek hála sokkal csiszoltabb is tud lenni. De paradox módon a történet előtérbe helyezése a játék legnagyobb gyengesége, az ugyanis messze nem annyira érdekes és fordulatos, hogy elbírja a hátán a dolgokat. A történet során Alear bőrében leszünk, aki az Isteni Sárkány fia vagy lánya (választásunk alapján), és az a sorsunk, hogy megmentsük a világot a Bukott Sárkánytól, aki hozzánk hasonlóan ezer év után visszatért. Az alapfeltevés a szokásos JRPG-séma, és bár van néhány fordulat az út során, ezek ritkán érződnek érdekesnek.
Mi vagyunk a jófiúk, míg a gonosz lila sárkány és követői a rosszfiúk. Bár nem tökéletes, a Three Houses megközelítése, hogy különböző házakat állított egymás ellen, és arra kényszerített, hogy fontos döntéseket hozzunk az út során, egyszerre volt ambiciózus és alakított ki kötődést. Az Engage története ezzel szemben sablonosnak tűnik, és sokkal nehezebben vonz be. Mindezen az sem segít, hogy olyan sebességgel dobálja ránk az új karaktereket a játék, hogy időnk sincs megismerni a legtöbbet, lényegi beleszólásuk a történet alakulásában meg nincs, így jobb esetben csak a mindig velünk harcoló karakterek maradnak majd meg emlékeinkben.
Visszatér természetesen a Klasszikus mód, avagy az elesett karakterek végleges elvesztése, de a játék átlagos nehézségi szintje miatt csak nagy nehezen fogunk olyan szituációba kerülni, hogy megsirassunk valakit, én magam nem vesztettem el senkit a kaland során, pedig messze járok egy hadvezér gondolkodásától. Mindez nem jelenti azt, hogy unalmas lenne a harc, sőt, a közepes nehézség pont elengedő azoknak, akik könnyed csatákra vágynak, míg a nehéz és afeletti azért a legjobbaktól is igényel majd jókora tervezést.
Az újonnan behozott rewind azért sok hibát megenged, közepes szinten ugyanis végtelen számú visszatekerést eszközölhetünk, míg nehéztől felfele maximum tízszer. A klasszikus vonal a harcba is visszaköszön, hisz ismét találkozhatunk a fegyverekre vonatkozó kő-papír-olló rendszerrel, ami szinte a kezdetek óta jelen van, bár ez is kapott egy kis csavart az új "Áttörés" funkció által, ami megakadályozza az ellentámadást, ha sikerül lefegyverezni az ellenfelet a gyengeségét támadva, természetesen ezt az ellenfél is eljátszhatja velünk.

A Fire Emblem Engage legfontosabb eleme a névadó Engage funkció. Az egész játék története az úgynevezett Emblem-gyűrűk körül forog, amelyekben a múltbeli Fire Emblem-hősök szellemei lakoznak. A stat buffok mellett az Emblem Ringgel felszerelt egységek egyesülhetnek a benne lévő Fire Emblem hőssel, hogy három fordulón keresztül egyedi képességeket és fegyvereket használjanak.
A játék mélységének nagy részét ezek az Emblem-gyűrűk teszik ki. Bármelyik egység használhat egy Emblem Ringet, és ahogy egy egység egy Emblem mellett harcol, a kötődés az egység és az Emblem Ring között növekszik. Ahogy egy karakter javítja a kötődését egy Emblemmel, új képességeket és állandó stat buffokat örökölhet, amelyeket képességpontokkal lehet megvásárolni. Bár bizonyos Emblem képességek sokkal jobban passzolnak bizonyos egységekhez, egyetlen párosítás sincs megtiltva, az más kérdés, hogy a kötődés kimaxolása nem kevés csatát igényel, így ha rosszul párosítunk sok időnk kárba vész majd felesleges képességek feloldásával.
Ennek az újdonságnak is megvan sajnos az árnyoldala, mert míg a csatákba rengeteg frissességet hoz és szinte végtelen lehetőségeket, maguk az Emblemek a csatatéren kívül mind egydimenziós karakterek. Marth az egyetlen, aki aktívan jelen van a legtöbb átvezetőben, a többiek csak egy-egy vágókép erejéig láthatóak, hogy elmondjanak egy-két sort, amikor először találkozol velük, de utána teljesen lelketlen bábbá válnak, amin a saját parallel küldetések sem segítenek, ami nagy kár, mert tökéletes lehetőség lett volna jobban elmélyíteni híres és kevésbé híres múltbéli hősöket, de helyette kaptunk egy ötlettelen felvezetést egy újabb csatához, amiből legalább sosem elég.

Szerencsére az új karakterek sokkal több figyelmet kaptak, és bár felüti néha a fejét néhány JRPG sablon, sok kellemes és érdekes párbeszéd is helyet kapott. Ezek legtöbbje a Somnielben, a felhők feletti bázisunkon zajlik. Itt beszélgethetünk a társainkkal vagy néhány egyszerű minijáték kíséretében növelhetjük ideiglenesen a statisztikáinkat. Új fegyvereket vásárolhatunk és fejleszthetünk, harcolhatunk baráti egységekkel az arénában, és természetesen kezelhetjük a megszerzett gyűrűket.
Ezen tevékenységek többsége minden csata után kínál valami újat, így arra ösztönöz, hogy gyakran látogassuk meg Somnielt, viszont az első pár óra után inkább fog tűnni kényszernek, mint élvezetnek a látogatás, mert míg a támogató beszélgetések általában nagyszerűek, és az egységeink felszerelésének finomhangolása kielégítő lehet, a Somnielben való rohangálás az erőforrásokért és a tevékenységekben való részvétel nem az.
Természetesen figyelmen kívül lehet hagyni ezeket a tevékenységeket, és kizárólag a csatákra koncentrálni, de ez jelentős hátrányt jelenthet, különösen a nehezebb szinteken, ezért valamilyen szinten rá leszünk kényszerítve, hogy folyamatosan nyersanyagot vadásszunk. A Somniel leglényegesebb melléktevékenysége a Tower of Trials. Itt csatlakozhatunk más játékosokhoz az aszinkron kooperatív és PvP játékmódokhoz.

A Fire Emblem Engage legnagyobb meglepetése a prezentációja. Az Engage észrevehető előrelépés a Three Houses-hoz képest. A karaktermodellek sokkal jobb kidolgozást és részleteket kaptak, az előre renderelt jelenetek gyönyörűek, a csataterek pedig végre nem kopár terepek. Nemcsak technikai szinten néz ki jobban a játék, az Engage művészeti irányi ezúttal sokkal erősebbnek tűnik és elmondható, hogy Fire Emblem még sose nézett ki ennyire jól.
A karaktereket pazarul ábrázolták színes ruhákkal és kiegészítőkkel, és annak ellenére, hogy korábban feledhetőnek jellemeztem őket az alapján, ahogy a történet kezeli őket, első bemutatkozásuk mindig figyelemre méltó, annyira egyedi dizájnt kapott mind. A különleges támadások szintúgy nagyon látványosak és bár elrugaszkodnak a valóságtól, illenek az adott karakterhez. Természetesen ezeket az animációkat át lehet ugrani, ami a játék hosszát elnézve áldás, de ettől még az elején nagyon kellemesek.
A technikai oldal remek teljesítményét csak a játék zenéje tudja felülmúlni, és épp ezen dallamok miatt nem fullad unalomba néhány lassabb szegmens. Szerencsére a bázison lehetőség van külön külön is meghallgatni minden dalt.

Végszóként tehát kicsit kettős hatást kelt a játék, hisz a Fire Emblem harcai soha nem voltak jobbak, az Engage története és felépítése viszont nélkülözi az elődök ambícióját. Az eredmény egy kiszámítható és néha unalmas vonalvezetésű játék, amelyet a fantasztikus prezentáció és a magával ragadó harcok visznek előre és bár az Emblem-gyűrűk kellően mély és érdekes csavart hoznak a csatákba, az általuk jelen lévő hősök egydimenziós jelenések, amelyek sok kívánnivalót hagynak maguk után.
Mindettől függetlenül a Fire Emblem Engage az egyik legjobb taktikai RPG a piacon, és a stílus kedvelőinek szinte kötelező, mindenki más meg hibái ellenére is kellemes órákat szerezhet magának több mint harminc órás alaptörténete során.