DiRT 5 – teszt

Mielőtt belekezdenék a mondandómba, szeretném megköszönni a Magnew Games-nek a játékot!

Évek óta nem nagyon nyúltam Dirt játékhoz. Úgy éreztem, hogy a Codemasters nem képes felállni az évek óta tartó középszerűségből. Némi bizakodásra adott okot, hogy a stúdió új brigádnak kínálta a számozott Dirt játék elkészítését. Lássuk, milyen a nextgen küszöbén kiadott autós móka!

Aki egy igazi szimulátor játékra számít az jobb ha már most megfordul mert a Dirt 5 minden csak nem izzasztó versenyeket kínáló autós program. Szeretünk ezzel dobálózni de kicsit tényleg olyan mintha a Need for Speed stílusú árkád játékok inspirálták volna a szoftvert. Ezzel persze semmi gond nincs a Dirt fő célja már rég nem a szimulátorok iránt rajongók kielégítése. Arra ott a Dirt Rally vagy a konkurens WRC sorozat (?).

Nem fogok hazudni a Dirt 5 nem szippantotta be és nem is akart hosszú órákra lekötni de kellemesen szórakoztat persze csak amikor türelmes az ember vele.

A történet mert mit ad isten kapott ilyen vonalat is a játék nem váltja meg a világot. Jobb ha legközelebb ezt a szálat vagy emberesen megoldja a brigád lásd: NFS Underground vagy maradjanak a kaptafánál.

A karrier módban a cél amolyan jó Codemasterses huszárvágással most is annyi, hogy mindél több versenyen vegyünk részt jussunk feljebb és feljebb a ranglétrán amíg mi nem leszünk a legjobbak.

A versenyek legfontosabb hozzávalója most is az Ai és a pályák. Utóbbi kiváló iparos munka, a játéktér mindig rejteget kihívást. A kanyarok és a fellelhető nehezítő körülmények adnak a játékosnak kellő adrenalint ahhoz, hogy a győzelem édeskés íze ne savanyodjon meg, akkor se ha éppen az Ai butasága sodort minket szorult helyzetbe. Sajnos a mesterséges intelligencia nem lett olyan kifinomult mint Westworld hataloméhes de taktikus lakói. Sokkal inkább emlékeztet a Dirt Showdown játékban megismert “kamikaze” ellenfelekre.

Csak, hogy véletlenül se keverjük össze valamelyik árkád konkurenssel jobb ha felkészülünk a szponzorokkal való együttműködésére. Mindig vannak apróbb feladatok amiket kitűznek elénk, de ha egy-egy hirdetőnk pofátlanná válik garázsunkban hamar átszabhatjuk a támogatók listáját. Nem úgy a járgányokat. Sajnos a tuning opció ugyanis teljesen kimaradt az idei felvonásból. Ez pusztán azért lehet probléma mert a végigjátszás alatt egyszerűen nem vagyunk rá utalva z újabb járgányok megszerzésében. Elég annyi, hogy a kategóriák legjobbjait megszerezzük és már ugrott is az új járművek iránti vágy. Pedig autóból van bőven, kár, hogy nem élvezhetjük ki a benzinzabálók különböző adottságait egy olyan bagatell opció hiánya miatt mint a tuningolás.

A játék egyértelműen legszórakoztatóbb része a Playgrounds mód. Ezt a sikert nem lehet elvitatni a fejlesztőktől. Aki szeret pályákat építeni az itt megtalálja a számítását, hiszen a legkülönbözőbb elemekből parkolhatjuk össze szinte limit nélkül álmaink pályáját (Lego és Minecraft fanok előnyben).

Sajnos a játék legnagyobb hiányossága pont az ami a Codemasters F1-et a felhők közé emelte. A jó fizika és a szimulátor vezetési élmény. Ezek sajnos nagyon fapados rá sikerültek. Fizikai szinten bármilyen koccanásos vagy ütközéses esetben irreális történéseknek lehetünk szemtanúi. A vezetési élmény pedig kimerül a Dirt 3 és Dirt Showdown-bán már látottakban. Vagy is árkádos és egyszerű, de szórakoztató.

Látványban hozza a szintet kétségtelenül. De, hogy kellően nextgen-e azt majd az idő igazolja, minden esetre PS5-ön majd még kipróbáljuk. A modellek és a környezet kellemes összhangot képeznek, de a fagyi kelyhen a cukormáz egyértelműen a versenyek alatt is változó napszakok és időjárási körülmények. Ez a feature nagyot dob az élményen.

Összeségében akinek hiányzik a Dirt 3 feeling és szeretne hétvégente kikapcsolódni 1-2 órára, az megtalálja a számítását a Dirt 5-ben. Egyszer azért jó lenne látni egy Forza Horizont féle Open World opciót valamelyik soron következő Dirt játékban. Szerintem az lesz a következő alkalom, hogy játszani fogok számozott Dirt-el.

– Blur