A DiRT sorozat már több részt megélt, és abban a ritka és jó helyzetben van a Codemasters, hogy képes volt folyamatosan jobbnál jobb kiadásokkal elkényeztetni a népet. A DiRT Rally például sokak kedvence lett pillanatok alatt, fel volt tehát adva a lecke, hogy az elég magasra tett lécet valahogy megugorják.
A DiRT Rally hatása egyébként nyilvánvaló. Mostantól nincsenek visszatekerések, aminek én nagyon örülök, mert egyrészt abban a korban játszottam, amikor még ez a gondolatban sem volt, másrészt teljesen balgaság és csak azt mutatja, mennyire egyszerűsíteni kell mindent ahhoz, hogy az emberek kedveljenek egy játékot. Egy frászt, így az igazi kihívás, ha elrontjuk, lehet újrakezdeni, persze ezt is csak meghatározott számban, szóval jobb figyelni az első kanyarokban is.
A játék egyébként kevésbé megy rá a felesleges animációkra, elterelő videókra, tényleg inkább magukon a pályákon zajló csatákra helyezi a hangsúlyt. Nagyon helyes. Végre nem hívnak hülye neveken, nem kell telefonálgatni, menedzserekkel unalmas beszélgetéseket folytatni, nyomni kell a gázt és kész. Szerencsére azért a másodpilóta megmaradt, fontos szerep hárul Nicky Gristre, illetve a dobogón való celebrálás is megjelenik néha.
Az irányítás kétféleképpen állítható be, mindkettőt lehet finomhangolni. Ha valaki inkább egyszerű játékmenetre vágyik, annak a gamer módot kell választania, így nehéz kicsúszni, elszúrni a szakaszokat. Ebben a módban én vígan nyertem a versenyeket, még komolyabb nehézségi szinteken is, szóval inkább áttértem a szimulációra. Nos, ebben újra meg kellett tanulnom a virtuális vezetést, mert úgy dobálta a seggét a kocsi, mint egy megvadult ló - egyszerűen csak pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy mi a tököm történik. Borzalmas, legalábbis elsőre, de legalább kihívás. Nem véletlen, igazi pilóták segítették a játék fejlesztését. Van tutorial, a DiRT Academyben rengeteg vezetési stílust és trükköt lehet megtanulni, ezt ügyesen lemodellezték a fejlesztők.
Az egyik legjobb mód a karrier, ahol saját magunkat kell folyamatosan feltápolni, majd egy idő után már önálló csapatot is létrehozhatunk, ami elég jó móka, sokkal élvezetesebb így odaállni a rajtvonalhoz, pláne, amikor már saját autót is vehetünk. Állandóan lehet fejleszteni, a szakaszok között javítani, sőt, még a tisztaságra is érdemes ügyelni, hiszen a szponzorok így lesznek boldogabbak, mivel látszik a festés. Figyelni kell a beállításokra, mert murván egyáltalán nem úgy kell konfigurálni a felfüggesztést vagy a légterelőket, mint mondjuk havas tájakon.
A karrier esetén sajnos le kell mondanunk az FIA licences pályákról, mindössze 5 helyszínen tudjuk tövid nyomni a gázt: amerikai, ausztrál, spanyol, walesi, valamint svéd versenyeken küzdhetünk meg. Nagyobb mozgásterünk lesz viszont a Landrush versenyeken való részvétellel, ahol buggyk és kisteherautók néznek egymással farkasszemet Mexikóban, Kaliforniában és Nevadában. Ha még ez sem lenne elég, akkor a RallyCross nyújthat kielégítő eseményeket, méghozzá Franciaországtól kezdve Portugálián át egészen Angliáig, ráadásul ezeknél már hivatalos licenceket szerzett a Codemasters.
Tök jó dolog, hogy vannak challenge-ek, ahol különféle feladatokat kell végrehajtani, sőt, még Free Ride-ot is választhatunk, ahol mi magunk tudjuk összeállítani a versenyeket. Gyakorlásnak sem utolsó, tét nélküli kikapcsolódásnak is megfelel. A multiplayer mód online nyitja meg a kapukat akár nyolc játékosnak, sajnos offline splitscreen nincs, annyira kár, hogy ezeket kihagyják, mert én jobban szeretem látni a mellettem ülő sírását, mint játszani valami világ végén lévő ismeretlennel.
A grafika remek, jók a fények, a tükröződések, nagyjából megvan a 60 fps is, persze néha azért lecsökken. A törésmodell közepes, nyilván a fának csapódás rendesen szétveri a verdát, de még ilyenkor is tovább tudunk haladni, holott az életben annak is örülnénk, hogy épségben kiszállunk a kocsiból. Az viszont tetszett, hogy a különböző helyszínek különbözően szennyezték a négykerekűt, sár, hó, minden meglátszódik a szakaszok végére. A fizika csillagos ötös, az autók tényleg különböző módón viselkednek aszfalton vagy füvön, amikor eldobjuk a kormányt, akkor is jók a borulási modellezések, és az időjárás változása is kiválóan meg lett oldva.
A DiRT 4 méltó lett az elődökhöz, sőt, alapvetően túl is szárnyalta az elvárásokat, bár a következő részben talán több rallyhelyszínt lehetne beiktatni, illetve a grafika is habár jó, lehetne még rajta fejleszteni, mert ha nem is fogyott el, talán ez az utolsó rész, amiben még megfelelő. A hangok közepesek, a zene hallgatható, a rally mód egyszerűen csodálatos, a kiegészítő Landrush és RallyCross pedig színesíti a játékot. A büntetéseken talán még lehetne csiszolni, mert egy apró pályalevágásért kirótt tíz másodperc azért kicsit talán túlzásnak mondható. Így vagy úgy, a DiRT 4-et minden autóversenyzős játék szerelmesének ki kell próbálnia, szuper alkotás lett.
DiRT 4 (PS4)
