Chocobo GP – teszt

A Final Fantasy sorozat idén ünnepli 35. születésnapját, és a Square Enix-nek a nagy ünneplés közepette jutott ideje arra, hogy kiadja az eredetileg 1999-ben megjelent Chocobo Racing folytatását, ahelyett, hogy egy fan service-re épülő kart játékkal jelentkezett volna. Mindez becsülendő, a megvalósítás viszont hagy némi kívánnivalót.
A történetre felesleges túl sok szót pazarolni, hisz egy szinten van a többi hasonló versenyjáték történetével. Engem szórakoztatott kicsit butus humorával, jó pár Final Fantasy utalás is felfogtam úgy, hogy a játék által felkarolt részek (I-IX) többségével még nem játszottam. A tartalom nem ért váratlanul, hisz a leírás is elárulja nekünk, hogy a történet mód egy nagyra nőtt tutorial csak, képességeink és nehézségi színtől függően 3-4 óra alatt befejezhető a 9 fejezet.

Játékmenetileg egyébként kellemes élmény a Chocobo GP, nem újítja meg a kart játékok stílusát, viszont szórakoztató perceket is tud okozni.
Tartalom tekintetében kilenc helyszín vár minket, ezek szinte mindegyike rendelkezik legalább kettő, de néha több variánssal, ami biztosítja azt, hogy ne unjunk rájuk egyhamar. Final Fantasy játék lévén a felszedhető tárgyak varázslatokként jelennek meg, amik mágikus tojások formájában szerepelnek a pályán, bronz, ezüst és arany minősítésben. Ezek felszedésére három slotunk van, amiből egy arany tojás azonnal feltölt kettőt egy kettes szintű varázslat által. A játék ugyanis lehetőséget ad arra, hogy tartalékoljuk egy-egy varázslatunkat, és ha szerencsénk van a következő tojásban megtalálhatjuk ugyan azt, ami ezáltal felfejleszti a varázslatunkat, maximum hármas szintre, ami így mindhárom slotot elfoglalja amíg el nem használjuk.
Így leírva igencsak taktikusnak tűnik a rendszer, de sajnos a fejlesztők úgy döntöttek, hogy inkább a szerencsére alapozzák az egészet, hisz a három slot közül mindig csak az első használható fel, nem váltogathatunk közöttük, így, ha egy pajzs van az elsőben, de nekünk a második helyen lévő tűzgömb kell, kénytelenek leszünk elpazarolni hozzá a pajzsot. A varázslatok mellett minden karakter rendelkezik egy egyéni képességgel, amit egy csík feltöltése esetén süthet el, általában futamonként két-három alkalommal. Ezen képességek szerencsére igen változatosra sikerültek, viszont hasznosságuk úgyszintén.

Nehézségi szintből kezdetben kettőt kapunk, és közöttük bármikor válthatunk, számomra pont megfelelő volt a nehezebb, de egy kisgyerek bizonyára jobban fog szórakozni a könnyebb szinten. Ha meg végeztünk a 9 fejezettel akkor megkapjuk a tükrözött módot, ami nevéből adódóan megfordítja a pályákat, vagy ismét nekifuthatunk ugyan annak a sztorinak az Extra módnak köszönhetően, viszont két új nehézségi szinten és másképp nem megszerezhető tárgyakért cserébe.
Versenyzőket szintén a sztori mód teljesítésével tudunk feloldani, és mindegyikük egyedi statisztikákkal rendelkezik a játék által figyelembe vett négy elem közül (sebesség, gyorsulás, drift és tapadás), ezek közül 15 azonnal elérhető is lesz a történet előrehaladásával, míg további 8 a játékon belüli boltban vásárolható meg fejenként 40 ticketért cserébe. Ilyen ticketeket versenyzésért kapunk, minden pályának van egy változó számú kihívása (adott idő alatt teljesíteni a futamot pl.) amikért járnak, de ha összeszedünk 23-at a pályákon elszórt kristályokból, szintén ticket üti a markunkat. Nekem 180 ticket jött össze a kampány egyszeri befejezésével és pár óra multizás alatt, ami 4 karakter feloldására elegendő. Ez eddig még nem is lenne vészes, hisz ticketet valóban nem nehéz szerezni, főleg, ha direkt kristályokat vadászva megyünk végig a pályákon, viszont emellett van két másik bolt is, két eltérő fizető eszközzel.
Az egyik a sorozat rajongói számára ismert Gil-t használja, amit csak az itteni battle pass-on keresztül szerezhetünk, ha nem számítjuk azt a pár érmét, amit az online kihívások teljesítéséért kapunk. Csak az ingyenes pass-t figyelembe véve, minimum a 89-es szintet kell elérni, hogy feloldhassuk a 3000 Gil-be kerülő Squall Leonhart karakterét, a fizetős pass-al együtt már a 27-es szint elérésével lesz elég pénzünk hozzá, feltéve, hogy nem költünk másra. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a battle pass szintezés csak az online Chocobo GP módban van lehetőség, és ahogy másoknak nekem is körülbelül egy órába telt eljutni a 7-es szintre, minimum 10 óra online játékra lesz szükség ahhoz, hogy feloldjuk a 60-as szinten várakozó Cloud-ot, igaz erre május feléig van időnk.
A harmadik bolt meg shardokat használ, amiket viszont kizárólag valódi pénzért vásárolhatunk, és egyedi karakterszkinek, új zenék vagy épp a premium battle pass is itt található. Az első szezonban ez utóbbi még "ingyenes", hisz induláskor a játék ad nekünk 800 shardot, amivel pont meg lehet venni premium battle pass-t, viszont a jelenlegi eShop árakat figyelembe véve, minden további szezon legalább 9 euróba fog fájni, ennyibe kerül ugyanis jelenleg egy 1000 shardos csomag, ha nem veszem figyelembe az egyszer megvásárolható 1600 shardos akciós csomagot (ami 7.19€). Egy free to play játékban ezek a számok egyáltalán nem kirívóak, viszont ez a játék 50 eurós árcímkével jelent meg, és így már kifejezetten negatív hatása van a Square Enix döntésének.

Visszatérve a tartalomra, a tutorialként szolgáló sztori mód mellett kapunk hagyományos time trialt, egyéni futamot és "sorozatfutamokat", ezek négy futamos minibajnokságok, amiket a legtöbb pontot összeszedő játékos nyer meg. A történet módot leszámítva minden egyéb játékmód támogatja a helyi többjátékos módot két főig, egy-egy Joy-Con segítségével.
A helyi multi mellett természetesen a játék kapott tényleges online módot is, rögtön kettőt. A klasszikus online módban helyi vagy online többjátékos futamokba bocsátkozhatunk legfeljebb 7 további játékos ellen, bár online szobát nem igen találtam a megjelenés óta, ami semmiképp se jól jel. A másik – szerencsére sokkal aktívabb – online mód a már fent említett Chocobo GP, és kieséses rendszerre épül, hisz ugyan 8 fős futamok vannak, viszont négy fordulóra bontva. Minden fordulóból az első négy helyezett jut tovább, hogy a döntőben a nyolc legjobb játékos csaphasson össze. Technikailag a játék ezen része is kifogástalanul működik, szinten azonnal megtalálta a kezdő 64 játékost a rendszer, és pár másodperc várakozás után már indult is a futam, továbbjutás esetén meg hasonló mód gyorsan jött a következő forduló is.
Ilyen téren szerencsére máshol sincs gond, a grafika szép színes és kellemes a szemnek, folyton történik valami a futamok közben, a karakterek szépen animáltak. A betöltés viszonylag gyors, bár a menürendszer lehetne gyorsabb, főleg egy-egy nehéz futam sokszori ismétlésénél lehet ez zavaró. A hangok kellemesek, a 3D-s de leginkább statikus átvezetők során a karakterek folyamatosan beszélnek, a zenék meg a híresebb FF-dalok újrahangszerelt változatai, így természetesen kiváló hatást keltenek majd.

Végszóként tehát elmondható, hogy a Chocobo GP egy remek kis versenyjáték, rövid de szórakoztató sztorival, kellemes játékmenettel és tartalmas offline és online módokkal egyaránt, viszont a Square Enix által erőltetett mikrótranzakció bár nem érinti egyenesen a játékmenetet (a kocsik és karakterek játékkal szerezhető tárgyakkal feloldhatóak) mégis jogosan hagynak keserű szájízt a játékosban a játékért kifizetett 50 euró után. Bár számunkra a Nintendo szolgáltatta a tesztpéldányt, nem hagyhatom figyelmen kívül ezt a tényt.
Ha viszont együtt tudtok élni ezzel, és csak családi szórakozásra szeretnétek egy színes és kedves versenyjátékot, bátran hozzáadhattok akár 10-15 pontot is az értékeléshez.