Watch Dogs 2 – teszt

2016. december 10. 6:53 du.
„Az utóbbi idők Ubisoft termései közül az egyik legkiemelkedőbb, hiszen ritka hangulatos kis programot dobtak össze nekünk, mely egyszerre képes mély, elgondolkodtató és hihetetlenül idióta lenni”

Még mindig emlékszem, mekkora várakozás övezte anno a Watch Dogs első részének megjelenését. Az első E3-as bemutató után az emberek konkrétan megbolondultak érte, hiszen hihetetlenül gyönyörű és részletgazdag grafikát és egy újító szándékú, hackerkedős játékmenetet mutattak be nekünk.


 

A végeredmény persze, ahogy lenni szokott, nem ütötte meg a várt mércét. A kritikusok bár elfogadhatóan vegyes értékelésekkel illették, a játékosok egyöntetűen az év nagy csalódásának könyvelték el, hiszen a szép ígéretek helyett egy lebutított grafikájú, felejthető történetű és bár újítani akaró, de gyorsan unalomba fulladó játékmenetet kaptak. Ubi$ofték viszont mivel rájöttek, hogy kénytelenek legalább két évig hanyagolni az Assassin’s Creed sorozatot (azért egy Ezio Trilogy befutott…), így elővették újra a figyelő kutyákat, hogy fussanak vele még egy kört. Az érdekes az, hogy amennyire lázban égett a gamer világ az első rész előtt, pont annyira nem érdekelt senkit előzetesen a második, köszönhetően az előd által hagyott sötét fellegeknek, na meg persze a rögtön nagy felháborodást keltő öltözködési stílusnak, amit a folytatás képvisel, nevezzük enyhén homoerotikusnak, hipszternek vagy egyszerűen csak furcsának. A meglepetés az egészben az, hogy mindezek ellenére egy nagyon jó kis játékot kaptunk, ami bár nem tökéletes, de köröket ver az előző részre. Tesztünk következik.

a33712de-3726-4bd3-b2be-37bc4db35418

Történetünk San Francisco közeljövőbeli utcáira kalauzol minket és már az intróban kiderül, hogy ez a város gonosz. Annyira nagyon gonosz, hogy lényegében egy épkézláb cég nincs az egész városban, amely a hatalmas technikai és internetes fejlődéseket kihasználva nem játszana kénye-kedve szerint az emberek magánadataival és életével; a házi biztonsági rendszertől kezdve egészen a kenyérpirítóig, minden potenciális veszélyforrás lett, és persze az átlagember erről mit sem sejt. A rendszer rossz, a rendszert meg kell buktatni. Ezt a célt tűzi ki a DedSec nevű fiatalokból álló hackercsoport, és annak legújabb tagja és egyben főszereplőnk Marcus (hackernevén Retr0) is. A sikeres feladat érdekében viszont támogatókat kell gyűjtenünk és le kell számolnunk a legkisebb cégektől a legnagyobbakig mindenkivel, hogy felnyissuk a társadalom szemét és végleg megváltoztassuk a világot.

wd-media-ss04-full-car-chase_254781Amiben igazán különleges lett a Watch Dogs 2, az maga a történetmesélése és annak stílusa. Egyrészt képes igen komoly témákat boncolgatni, mindezt korhű társadalomkritikával megfűszerezni, másrészt pedig a Saints Row játékok őrült, elmebeteg megoldásaival kísérletezik. A komoly résznél boncolgatva van a vallás témája, a filmek direkt elbutítása, a hírek manipulálása, vagy akár a politikai választások és annak hátsó irányítása is; közben pedig 4-5 fiatal – lényegében „gyerek” – végigbaromkodják az egészet… és ezt remekül teszik, hiszen így egy laza, pörgős kis akciójátékot kapunk, ami egyszerre képes elgondolkodtatni és persze megnevettetni. Remek példa erre Wrench, a DedSec egy másik tagja és hű barátunk a játék végéig. A maszkos fiú lesz a fő poénforrás: minden megszólalása aranyat ér, és persze a maszkjára kivetülő érzelmeket, vagyis smiley-kat is érdemes figyelni. Mikor viszont a többet megtudunk majd a múltjáról, akkor esik csak le igazán, hogy minek visel maszkot és miért ilyen jópofa és onnantól másképp is fogunk tekinteni rá. Megnevettet és elgondolkodtat.

A játékmenet nagyban követi az első rész által felállított szabályokat. Három féle küldetéstípus közül lesz lehetőségünk választani: lesznek a történetet előrelendítő fő, az egyéb, kisebb problémákat feldolgozó mellékküldetések és persze a multiplayer élvezetekért felelős online feladatok. Mint említettem, a játék legjobb eleme maga a prezentáció, és ez látszik is majd főleg a főküldetéseknél, és nem fog minket zavarni, hogy ugyanazt csináljuk majdnem mindenhol, csak más céllal és más helyszínen. Név szerint behatolni valahova (vagy durván, vagy csendesen, ez a játékosra van bízva), megszerezni, ellopni, megsemmisíteni valamit vagy valakit, majd jöhet a menekülés.  Ebben segítségünkre lesznek majd a különböző hackerképességeink, melyeket szabadon használhatunk, és persze fejleszthetünk a végigjátszásunk során. Itt szinte mindenre gondoltak a fejlesztők, hiszen befolyásolhatjuk a tömegközlekedési lámpákat, kisüthetjük az ellenfelek közelében lévő elektromos műszereket (és ezzel őket is), vagy szimplán csak felhívhatjuk őket telefonon, ezzel egy kisebb vagy fejlesztések után tömeges figyelemelterelést okozva. Természetesen, ha úgy lenne kedvünk, akkor simán végig is lövöldözhetjük a helyszíneket, de mivel az AI bár buta, mint a kő, viszont erős is, így ezt nem igazán tudom ajánlani. Ehelyett a taktikai, kábító pisztolyos és lopakodós játékmenetet javasolnám a jó játékélményt és kihívást keresőknek.

wd2_sc1_gc_bounty_nudle_campus_264688

A mellékküldetések is megérdemelnek néhány szót, hiszen velük is meg lehetünk elégedve. Különböző nehézségű és stílusú, méghozzá igen sok melléktevékenység közül válogathatunk. Vannak a kisebb kaliberű, általában egy-két személyre fókuszáló szösszenetek, ekkor be kell hackerkednünk magunkat az illető lakásába és az ottani kamerákon keresztül kell figyelnünk, majd szabotálnunk valamit. Ennek talán csúcspontja az ATM rendszer meghackelése, átvéve fölötte az irányítást pedig eldönthetjük, hogy az éppen belépő ügyfélnek adományozunk egy nagyobb mennyiségű pénzösszeget, vagy jól megszívatjuk és lenullázzuk a kártyáját. De a manapság elterjedt „kihívjuk a zsarukat a streamerekre” dolog is képbe kerül egy küldetés kapcsán, azt is igen ötletesen megoldva. Sőt, magát az Ubisoft helyi központját is felkereshetjük, és ha ügyesek vagyunk, akkor egy készülő projektükből is láthatunk egy kis ízelítőt. Az online küldetések is egész változatosak, tartalmaznak egymás elleni és egymást segítő feladatokat egyaránt, melyek bár ötletesek, de vigyázzunk, nagyon instabilak, nem egy nagyon csúnya játékhibát véltem felfedezni a multis szórakozás közben – egyszer például sikerült is kizuhannom San Franciscoból, melyet persze csak egy újraindítás tudott orvosolni. (na, te is megtanultad a szabadesés élményét! – V)

17130103243258Ha már San Francisco, maga a város teljesen nyitott, és a fast travel lehetőség már a játék elejétől adott, ez plusz pont. A küldetéseken kívül sok tennivalónk nem lesz, de csodálkozhatunk a gyönyörűen lemodellezett városrészeken, a híresebb nevezetességeken, vagy csak egy jól sikerült falfirka előtt szelfizhetünk egy kis XP reményében (igen, lehet szelfizni), de akár részt vehetünk versenyeken, legyen az földön, vízen vagy levegőben a drónunk segítségével. Betérhetünk a nyitott üzletekbe, főleg a ruhaboltokba, ahol igen furcsa divatú ruhák között válogathatunk – ez valakinek be fog jönni, valakinek nem. De akinek nem, az se aggódjon, található például drágább, de elegánsabb öltönybolt is a városban, tehát nem feltétlen muszáj színesbe öltözött csillámpóniként kinézzünk.

A város sokszínűsége nem érne sokat, ha nem lenne jó a grafika. Pedig az. A Watch Dogs 2 nem ígért sokat ilyen téren, mint anno az elődje, és sokkal szebb is lett. A világ élettel teli, színes, a látképek és a város bárhonnan nézve gyönyörű. Talán a mellékkarakterek modellei lettek néha elnagyoltak, de ez már csak kötelező kötekedés, a lényeg, hogy a játék konzolon nagyon szép, nem lehet rá igazán panasz. Ugyanígy a hangokkal és zenékkel sem. Okostelefonunk Shazam-szerű alkalmazásával minden az utcán hallott új számot lementhetünk magunknak és hallgathatjuk azokat kényünk-kedvünk szerint, így mindenki megtalálhatja azt a stílust, amire jobban megy majd a hackelés a punk rockon keresztül egészen a klasszikusig. A szinkronhangok is rendben vannak, főleg a fő karaktereké. Az pedig külön jó pont, hogy készült a programhoz magyar felirat is, ami azon kívül, hogy nagyon igényes lett, plusz pontot kaphat a káromkodások jó változatos használatáért, örültem, hogy az angol „fuck, fuck, fuck” helyett egy-két helyen olyan szlengszavakat írtak, amiket még én sem hallottam soha (természetesen példát nem írok, tessék utánajárni).

6_8-introducing-community-team_fankit_253275

Összegezve milyen játék is a Watch Dogs 2? Úgy fogalmaznék, hogy az utóbbi idők Ubisoft termései közül az egyik legkiemelkedőbb, hiszen ritka hangulatos kis programot dobtak össze nekünk, mely egyszerre képes mély, elgondolkodtató és hihetetlenül idióta lenni. Bár a játékmenet néha képes önismétlő üzemmódba kapcsolni, szinte észre sem fogjuk venni, ha kellőképpen elmerülünk a világába és a karakterek beszólogatásaiba. Ha tetszett már az első Watch Dogs is és szereted mondjuk a Saints Row játékokat, akkor ezt a játékot kifejezetten neked találták ki, de ha szimplán csak egy szórakozató kis akciójátékra vágysz a közelgő lappangási időben, akkor sem érdemes kihagyni. Ubi$oftos barátainkat ismerve pedig hamarosan kapunk majd egy harmadik felvonást is, ahol remélem nagyobb hangsúlyt fektetnek majd az őrültségi faktorra, és akkor fog majd igazán nagyot robbanni.

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Ocelot
@Ocelot
80%
Ocelot
Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Montreal

+A komoly oldala
+Az őrült oldala
+Wrench!!!
+Rengeteg tennivaló
+San Francisco gyönyörű
+A küldetések többféle megközelítése

-Bugos multiplayer
-Buta AI
-Picit monotonná válhat