MXGP 2 - teszt

Cross-motorok és sár, sok-sok sár… Ezúttal az MXGP 2-t vettük górcső alá egy kis változatosságként a sok autó után. Vajon megéri beruházni a Milestone legújabb üdvöskéjére? Kielégíti a bömbölő gépezetek szerelmeseit a játék? Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat.

Először is amint elindítottam a játékot, a grafikai és nyelvi beállítások menüje fogadott. Bár csak apróság, de amint bejött a kép, rögtön szkeptikusan álltam hozzá a programhoz, ugyanis elég kiábrándítóan nézett ki a screen. (Fanni, már úgy 8 éve ugyanezt csinálja a Milestone... - V) Gyorsan testre szabtam mindent, amit lehetett, ami valljuk be őszintén nem volt túl sok, csak a legalapvetőbb dolgok és inkább igyekeztem belevágni a versenyzésbe.

Kedves motoros főhősünknek adhatunk saját számot, nevet és becenevet is, viszont azt sajnáltam, hogy hölgyeménnyel nem lovagolhatjuk meg a gépszörnyeket. Ennek ellenére csak Linda Eagle-nek neveztem el szegény fiút, de hát így járt. Bőrszínt és nemzetiséget is váltottam, bár előbbinek nem volt túl sok értelme, ugyanis a motoros ruha alól épp, hogy csak kilátszik, de ha lehet, hát lehet. A csapatunk logóját, nevét és managerét is mi szabjuk meg, na meg persze a márkák közül is választhatunk, én a Yamahára kattintottam, ha már annyi szépet láttam belőle az AMTS-en.

Talán a játék egyik legnagyobb pozitívuma, hogy járgányunk rendkívül részletesen állítgatható, úgy tuningoljuk, ahogy akarjuk. A féktől a festésig bármire beruházhatunk az ingame pénzből, amit persze versenyzésért kapunk. Nem olcsó mulatság, úgyhogy sok órát kell beleölni a dologba, hogy igazán szuper, szívünkhöz közelálló motort rakjunk össze, de a lehetőség adott.

A pályák is változatosak, szinte minden ismert versenyhelyszínen megfordulhatunk. Nagy könnyebbséget jelent, ha valamennyire járatosak vagytok a sportágban, és tudjátok, hogy melyik kanyar után mi következik. A grafika elmegy, valamiért a közönség teljesen jellegtelenre sikerült, míg a vízeffekteknek nagy figyelmet szenteltek a készítők. A ruhánk idővel koszolódik, sárosabb lesz, az ilyen apróságok pedig élvezetessé és realisztikusabbá teszik az élményt.

Az irányítás elsőre nagyon szokatlan volt, főleg, hogy a billentyűzetre rendesen elmagyarázta a tutorial, controllerre nem, és a gombkiosztás is elég érdekesen néz ki a beállításoknál:

Jobb, ha rájössz magadtól, mi hogy működik. Külön kell szabályozni a testsúlyt és magának a motornak a fordulását, sebességét. Ezt elsőre nagyon nehéz összehangolni, megtalálni az egyensúlyt, különösen, hogy a trigger legapróbb megpöccintésére is körbefordul az ember. Ha már az elesésnél tartunk, siralmas lezuhanásaink bámulása közben a fizika borzalmas, úgyhogy nem csak bénázásunk miatt rossz nézni ezeket a jeleneteket. Ráadásul az AI szemrebbenés nélkül lelök a motorról fordulás közben.

A játék szigorú, azonnal visszadob, ha elhagyod a pályát. Kivéve, mikor beakadsz a fal és a sárkupac közé: szerencsére nem ragadtam ott örökre, de kénytelen voltam hozzá újrakezdeni a versenyt.

A beltéri megmérettetések számomra túl kicsik és unalmasak voltak, úgyhogy maradtam a jó öreg szabadlevegőnél és mocsoknál. A multiplayer részt még elindítanom sem sikerült, ugyanis valamiért a játéknak nem tetszett a választott nick nevem. Nem értem miért, szerintem tökéletesen passzolt a Linda a menő motoros csávóhoz.

És a cikk elején feltett kérdésekre a válasz? A motorcross szerelmesei örülni fognak az életérzésnek és a testreszabhatóságnak, de még így is lelombozó lehet egy-egy esésnél a kitekeredett testrészek látványa, a buta AI és az egyáltalán nem állítható irányítás. Összességében az MXGP 2 tőlem 60 %-ot kap. Nem rossz, de van még mit javítani rajta, hogy méltóvá váljon a motocross hivatalos videojátékának címére.