Mafia 3 - teszt

Emlékeztek még a Mafia 3 bejelentését követő első videóra? Mikor egy afro-amerikai fazon a kocsija hátsó ülésén szállít egy összevert és megkötözött embert, miközben a család fontosságáról papol neki, majd a végén felzabáltatja azt az aligátorokkal, a háttérben pedig felcsendül a House of the Rising Sun című szám? Megvan?

Ha vártad a játék megjelenését és felültél az úgynevezett hype vonatra, akkor biztosan láttad és ezután az elvárásaid is nagyok voltak. A tény viszont, hogy a sorozat új részét egy teljesen új fejlesztőbrigád, a Hangar 13 vette a kezei közé, még csak egy rossz előjel lehetett, az első demó megjelenése viszont már kiváltotta többek aggodalmát, de még mindig reménykedhettünk a teljes produktum sikerében és hát itt is van, megjelent a Mafia 3 és érezhető, hogy a nemzetközi sajtó, de még a játékosok is csúnyán csóválják a fejüket. Nézzük is, hogy pontosan hol is vérzett el a harmadik Mafia történet.

A történet egy fiktív városkában, a New Orleansról mintázott New Bordeauxban játszódik 1968-ban, főhősünk pedig az árva afro-amerikai, háborúból visszatért katona, Lincoln Clay. Lincolnt egy nagyon rossz sorsú fiatalembernek gondolhatjuk és meg is van az alapja, viszont ő máshogy látja. Van hova tartozzon, vannak, akik kiállnak érte, és ami a legfontosabb, van családja, még ha nem is vérszerintiek. A játék bevezető szekvenciája (ami közel két órás) viszont szörnyű véget ér: Lincoln választott családját elárulják és lemészárolják, sőt, ő maga is majdnem odavész. Főhősünk, miután mindent elvesztett, mindent elsöprő bosszúért kiált, célja pedig az árulók teljes kipusztítása egytől-egyig. Egy Scorsese-féle klasszikus gengsztertörténet helyett kapunk egy átlagosnak mondható bosszúsztorit annak minden fontos és elkerülhetetlen elemével. Hogyan is kell ezt elképzelni játékmechanikai szinten?

A már említett bevezető része a játéknak egy teljesen lineáris úton halad, majd a végén bekövetkező tragédia után megnyílik előttünk a teljesen nyitott város, tehetünk, amit akarunk, de leginkább elkezdhetjük a hajtóvadászatot, ami látszólag nem lesz egyszerű, hiszen maga a maffia alvilágának feje lesz végső célpontunk, ahhoz pedig, hogy őt elérjük, le kell számolnunk minden fontosabb emberével, akit csak találunk New Bordeauxban. A helyzetünk szerencsére annyira meg van könnyítve, hogy a város kerületekre van felosztva és minden kerület élén az egyik likvidálandó személy csücsül. Minden kerületi alfőnök meg van bízva 2 alvilági ügylet vezetésével, célunk pedig ezen ügyletek teljes felszámolása lesz. Ezek hangzásra igen érdekesnek tűnnek először: prostitúció, fegyverkereskedelem vagy éppen a hullák szemetesekbe való elrejtése. Ha ezen bizniszek tönkremennek, akkor a kétségbeesett alfőnök előbújik, mi pedig végezhetünk vele. Remekül hangzik még mindig, és az is lenne, ha nem lenne nagyon monoton egy idő után.

Az alvilág ura előtt 9 alfőnökkel kell leszámoljunk és szinte minden alkalommal ugyanazon sémán fogunk végigmenni. Egy informátor tájékoztat minket a kerületi bizniszekről, nekünk pedig elegendő anyagi kárt kell okozzunk, hogy előcsaljuk a magáért a bizniszért felelő al-alfőnököt (ez a maffia, duh…). Miként okozhatunk akkora kárt? Fontosabb személyek (al-al-alfőnökök, abba hagytam) megölése, az áru megrongálása, ellopása, esetleges túszok kiszabadítása, stb. Még az első kerület meghódításánál égett bennem a tűz, hogy szépen aprólékosan szedjem szét ezt a maffiahálózatot, de az ötödik-hatodik ugyanilyen procedúra után már enyhült a lelkesedésem, hiszen változatosnak tűnik, de egy kaptafára épül az egész. Elkocsikázunk A-ból B-be, megölünk valakit vagy ellopunk, elpusztítunk, megsemmisítünk valamit, aztán megyünk tovább. Ennyi. Ami képes fenntartani az érdeklődést, azok a fő célpontok, azaz az alfőnökök, akiknek kiiktatása szerencsére mindig egy változatosabb küldetéshez vezetett. Lesz itt vidámparkos, autósüldözős vagy éppen mesterlövészkedős misszió is, ezek ki tudják zökkenteni a játékost a megszokott monoton játékmenetből, a baj csak az, hogy ezen részek nincsenek szinkronban a játék alap felépítésével.

Az alapokat lefektettük, értjük. Vannak-e mellékküldetések? Vannak, és bár ne lennének. Ha netalántán azt merészkedtem volna írni, hogy a főküldetések néha monotonak és unalmasak tudnak lenni, akkor elnézést kérek, hiszen ezek a mellékmissziók konkrétan definiálják a fent említett kifejezéseket. Nagy részük kimerül a „menj el jó messzire, lopd el kamiont/kocsit/csónakot, majd gyere vissza, köszipuszi” tipusú feladatokban és nem kell részleteznem, hogy ez miért nagyon korszerűtlen már itt 2016-ban. A mellékküldetéseinknek is két fajtája van, a fent említett példa az egyik kategória képviseltje, míg vannak az úgymond fontosabb side-missziók: ezeket közvetlen hű társainktól fogjuk megkapni, akikből szám szerint 3 van. Egyedül nem lehet bevenni az egész várost, ezért ezek az emberek végig ott lesznek mellettünk és együttes erővel nem csinálnak semmit, de a szívességeiket azért teljesítsük. Ezek sem sokkal jobbak mint a már fent említett példa, de ezek mellé valami összekötő történetszerűség is lett kerítve, így az érdeklődök számára némileg izgalmasabbak lehetnek, Vito Scarletta (igen, a második rész főhőse is a társunk) sztorija például tényleg egész érdekes lett.

Társaink még egy nagyon fontos szerepet be fognak tölteni, ez pedig a már elfoglalt kerületek igazgatása lesz. Az alfőnökök likvidálása után mindig tartanak a szereplők egy ülést, ahol mi eldönthetjük, hogy ki kapja meg az adott kerület és annak ügyleteinek irányítását. Ez egy remek ötlet és jól is van kivitelezve - ha mondjuk valakinek zsinórban soha nem adunk területet, akkor annak lojalitása és segítőkészsége csökkenni fog irányunkban, de mint jó vezető, néha nehéz döntéseket kell hoznunk. Miért éri meg nekünk ez az egész? Ha területet kapnak, akkor segítenek nekünk és különféle fejlesztéseket kapunk, ami fontos lesz a könnyebb előrehaladás szempontjából. Kaphatunk 4 fős sereget, akik segítenek egy komolyabb tűzpárbaj során, lefizethetjük a rendőröket, ha azok esetleg utánunk kutatnának, de telefonhívásra rendelhetünk magunknak kocsit vagy éppen fegyvereket.

Ha már fegyverek, érdemes lenne beszélni a játék harcrendszeréről, csak nehéz, mivel alapvetően ugyanaz, mint minden második játéknak valaha és még így is nagyon kiforratlan. Feladatainkat elvégezhetjük csendben lopakodva, vagy Rambo módjára, lepuffantva mindenkit, aki él és mozog. Ha a lopakodást választjuk, az első, ami szembetűnik, az lesz, hogy mennyire idióta is a mesterséges intelligencia. Nem egyszer mészároltam le egy tucatnyi embert úgy, hogy a fedezék mögül fütyülgettem nekik, ők pedig lazán és szívélyesen sétáltak a vesztükbe. Illúzióromboló eléggé, főleg még a tény, hogy képesek vagyunk a hullákat felkapni és „elrejteni”, aminek annyira nincs funkciója, hogy egyetlen egyszer próbáltam csak ki az egész végigjátszás alatt, akkor is csak azért, hogy megetessem az illetőt a vízben cikázó krokodilokkal. Ha viszont a keményebb, lövöldözős megoldást választjuk, akkor is rájövünk, hogy semmi extrával nem sikerült az alapreceptet megfűszerezni, ugyanaz a fedezékrendszeres durr-durr, amit láttunk már máshol is, jobban is. A fegyverek felhozatala viszont színes, mindenki megtalálhatja a neki leginkább kézenfekvőt.

Térjük rá arra, ami sokaknál a leginkább kivágta a biztosítékot: a játék vizuális és technikai problémái - vannak belőle jócskán. A Mafia 3 nem kimondottan szép, de nem is csúnya, a környezetére azt mondanám, hogy változatos, részletes, el lehet benne veszni. El lehetne benne veszni, csak sajnos a folyamatosan random feltűnő tereptárgyak, későn betöltött textúrák és társai borzalmasan belerondítanak az összképbe, a bugokról nem is beszélve. Bár a főhősünk szempontjából kifejezetten izgalmas lehetett, hiszen sétálhatott a levegőben, látott lebegő kocsit '68-ban, a vezetőülés helyett beült a csomagtartóba és még a Tükrök című horrorfilm forgatási helyszíneibe is lépten-nyomon belefutott (a tükrökre tényleg érdemes rákeresni, hatalmas), ezek elég súlyos hibák és nagyon csúnyán rontják a játék hangulatát és összképét, de ezeket még lehet orvosolni később update-ekkel és patch-ekkel. Itt viszont megragadnám az alkalmat és kifejteném, hogy pontosan mi is a Mafia 3 legnagyobb hibája, amit nem lehet sehogy sem kijavítani.

A Mafia 3 legnagyobb hibája, hogy címet tévesztett. Lehetett volna mondjuk Bandaháború 1, vagy Afro-Amerikai Szimulátor 1968. Viccen kívül, hiszen remek utalások vannak a kor rasszista világnézetére, vannak például bárok, ahova nem mehetünk be a bőrszínünk miatt... de ez nem Mafia, semmi köze nincs hozzá. Olyannyira nem, hogy stílusban és sajnos 1-2 technikai megoldásban is köröket ver rá az előző két cím, pedig azok nem mai darabok. Az eleganciát, az elődök és filmipar által felépített hamisítatlan gengszterhangulatot átvette a vad erőszak, a brutalitás és a vér. Mérges vagyok, mert ettől függetlenül a játéknak borzasztóan hangulatos, csak teljesen más szinten. A kor stílusjegyei, a város láthatóan különböző témájú kerületei, a vadregényes mocsaras déli terület, vagy akár csak kocsikázni a lemenő nap fényében, valami hihetetlen atmoszférát áraszt magából. Ezt megtoldja a több mint 100 licenszelt, a kor legjobb zenéiből készült válogatás, mely végigkíséri az egész játékot, főleg a hosszabb vezetős részeknél fognak segíteni, tehát mindig tessék bekapcsolni az autórádiót. A mellékkarakterek nagy része és szövegeik, mondanivalójuk (a szinkronszínészeknek is nagy taps, hihetetlenül jó munkát végeztek) megragadják az embert, konkrétan beszippantanak a világba. Mondhatnánk úgy is, hogy megvannak a nagyon erős pozitív tulajdonságai a játéknak, csak hát rossz családba született.

Összegzésképpen, kinek is ajánlanám a Mafia 3-at? Aki hamisítatlan Mafia élményre vágyik - ha ez nincs meg, akkor az hatalmasat fog csalódni... bele se kezdjen, inkább porolja le az előző két részt és játssza végig őket újra. Aki viszont hajlamos egy korhű városábrázolásra, megfogja a késő '60-as évek stílusa vagy éppen késztetést érez bevenni egy egész várost és legyilkolni benne mindenkit, az szerintem nyugodtan tehet vele egy próbát, ha nincs éppen más, mivel akkor egy egyszeri élménynek tökéletes lehet. Addig pedig várunk szeretettel egy Mafia játékot, ami ténylegesen a maffiavilágról fog szólni.