F1 2016 - teszt

Minden évben megjelenik a létező összes sportjáték aktuális évszámmal ellátott vadonatúj változata. A kérdés mindig csupán annyi, hogy a pénzkötegek felmarkolásán kívül mi értelme van lefejlesztetni és DVD-re, vagy inkább már Blu-ray-re kiírni az érdemileg alig-alig változtatott játékokat.

Az öreg motorosok is évekkel korábban megmondták, hogy kiváló szoftver akkor születik (akár rossz alapötletből is!), ha arra a fejlesztők/kiadók legalább 2-3 évet szánnak. Ez a gondolatmenet számos újabb kérdést felvet, amikről órákig lehetne vitatkozni, de a különböző felépítésű és irányú beszélgetések jószerivel mind egy kérdésbe torkollnak: hogyan lehetne megoldani a sportjátékok fiaskóját?

Személy szerint úgy gondolom, hogy a megoldás a DLC-ben rejlik. Ez az egyetlen olyan forma, ami örökre pontot tehetne a fent említett problémák végére, csak ezt egyértelműen nem támogatják a kiadók és egyéb leányvállalataik, hiszen fele annyi bevételhez jutnának mint egy teljes értékű játék piacra küldése esetében. Képzeljük el, hogy a F1 videojáték-sorozat jelenleg 6 éves pályafutása alatt csupán 2 teljes játék jelent volna meg és 4 DLC, most pedig 2016-ban egy újabb teljes játékot köszönthetnénk megannyi újdonsággal, nem pedig csak finomítgatásokkal. Pedig a Codemasters kénytelen volt megszakítani saját dolgozóit, hisz Formula-1-es licenszük az új játék megjelenéséig szólt.

Az erőlködés érződik a programon, de szerencsére nem csak kellemetlen izzadságszag marad utána. Tulajdonképpen ahogy azt szerteágazó bevezetőmben már leírtam, nem is várhatjuk el, hogy megújuljon és az első verseny 1-2 perce leverje az állunkat. Csupán az előző verzió finomítására és frissítésére volt szükség, amit korrekten véghez is vittek a srácok. Jelen esetben azért kicsit többről van szó. A 2015-ös F1 kétségtelenül övön aluli próbálkozás volt, amiből sikerült minden szerethető lehetőséget kihagyni. Személyes sértésnek vettem, amikor rájöttem, hogy a karrier mód teljes egészében hiányzik a szoftverből.

Hálistennek a Codemasterses arcoknak 2016-ban sikerült visszailleszteni a 15 fejlesztése alatt polc alá guruló elemeket és így ismét egy teljes F1 élményt kaptunk. A lemez behelyezése után egyből tudatosul bennünk, hogy küldetésünk, feladatunk van, nem csak időt lopni vagyunk itt. Nincs egy felesleges eleme sem a programnak - minden okkal került a helyére és megpróbálja a játékosból kihozni a maximumot; ebben pedig végre az Ai is partner. Akár szórakoztató multiplayer futamokban is összemérhetjük megszerzett tudásunk másokkal.

Játékmódokban természetesen nincs hiány, úgyhogy nem vagyunk rászorulva a korábbi részek újbóli felinstallálására. A Championship menüpont alatt a létező összes sportoló közül válogathatunk és nyomhatjuk a köröket a hivatalos járművekkel 21 Nagydíjon keresztül. A kötelező játékmódokra inkább nem fecsérelném a drága szavakat, a legtöbben úgyis a karriermódban mutatják majd meg a világnak, hogy utolsókból is lehetnek elsők.

Az indulás előtt „összerakhatjuk” karakterünket, majd 10 szezonon át kísérhetjük és befolyásolhatjuk életútját. Ez pedig nem kevés idő, főleg ha nem rövidített nagydíjakat pipálunk ki, ekkor bár hamarabb túl leszünk a versenyeken, érdemileg nem fejlődünk, nem tanulunk hibáinkból és nem figyelünk a következő alkalommal se gumijainkra, se szekerünk sérülékeny zónáira. Ha nem zárjuk ki ezeket az opciókat, sokkal izgalmasabb és idegőrlőbb futamokat teljesíthetünk. Bár a játékból hiányzik a volánon túli élet reálisan való ábrázolása, a fejlesztésekért még így is keményen meg kell küzdenünk, hiszen a mérnökök munkáját és versenyautónk fejlesztését pontokkal gyorsíthatjuk meg. Ezek a pontokat edzéseken és időmérőkön van időnk leginkább gyűjtögetni - ilyenkor rendszerint egysíkú feladatokat kell teljesítenünk,  de ezek koránt sem olyan egyszerűek, mint amilyennek elsőre tűnnek. Nem olyan könnyű megtenni egy komplett kört úgy, hogy egy centit sem mozdulunk ki a pályáról miközben az idővel is versenyt futunk, a kerekeinket borító gumik kopásának mértékéről már nem is beszélve, és erre szintén épül teljesítendő feladat. Ezek után nem csak rutinosabbak leszünk, hanem kedvünkre kiaknázhatjuk járgányunk nyújtotta „képességeit” és fejleszthetjük azokat.

Hiába a single player, a játék folyamatosan érezteti velünk, hogy egy rendszer részei vagyunk és csapatban dolgozunk azért, hogy még sikeresebb eredményeket érjünk el. Persze interakcióba nem lépünk társainkkal, viszont ők segítik utunk, instrukciókkal látnak el minket és reagálnak hibáinkra, sőt, ha nem hallgatunk rájuk, azt is „érzékeltetik”. Ezért ha egy jó csapatot találsz magadnak, érdemes elgondolkodni a váltáson, hiszen nevesebb versenyzők mellett az elvárás nő, a feléd irányuló tisztelet és segítségnyújtás pedig csorbul.

Amikor „terepen” vagyunk, valóban átjárja a csontunk a körök és kanyarok utáni izgalom, az adrenalin pedig folyamatosan nagy mennyiségben adagolódik. Erre természetesen erőteljesen rájátszik az élethű fizika. Ez a játék azon része, ami minden évben képes észrevehető változáson átesni és most sincs ez másképp. A másik nagy segítsége a talpunkba szögeket verő kalapácsnak nem más, mint a grafika: amint megpillantod a pályát és a körülötted dörmögő autókat, nem tudsz felállni, ha pedig az időjárás is beleszól a futamba, akkor nincs menekvés, nem csak ámulni fogsz, de koncentrációd is felerősödik.

A beszámolóm végére kicsit elragadtattam magam, de a lényeg, hogy az F1 2016 minden szimulátorrajongó kedvence lesz, és evidens az is, ha a tavalyi rész nem lett volna elfogadhatatlan, most nem repesnénk az örömtől ennyire, de ez a jelenlegi program értékelésének esetében ez nem releváns tényező. Azért még mindig van hova fejlődni. Bár a szerződése lejárt a Codemastersnek, reméljük, meghosszabbítják legalább 6 évvel. Merem hinni, hogy a 2017-es már maradéktalan lesz, addig viszont szórakoztat majd a 16.