Assetto Corsa - teszt

Bizonyos tekintetben rendben van az Assetto Corsa: a nézetek közti váltás élmény, és valóban kiválóan duruzsolnak azok az autók.
2016-09-22 16:08:37

Az Assetto Corsa jött, látott és győzött: a kis olasz Kunos Simulazioni fejlesztőcsapatnak sikerült 2014-ben olyan autós játékot kiadnia PC-re, ami sokkal inkább volt „szimulátor”, mint a Need For Speedhez szokott közönség legújabb játékszere.


 

A Steamen ma is hatalmas népszerűségnek örvendő játék a realisztikus vezetési élményre és az autók életszerű viselkedésére alapozott, és ezt olyan kiválóan csinálta, hogy a játékosokat nem érdekelte, ha esetleg máshol hiányosságokra bukkantak a játékban. Az 505 Games-szel karöltve a Kunos Simulazioni 2016-ban úgy döntött, hogy az újgenerációs konzolokra is átportolja a játékot, elérhetővé téve azt egy valóban új generációnak, akik eddig talán nem is hallottak róla. És bizony ez az új közeg nem olyan megengedő, mint az eddigi volt...

Bár autósjáték-szempontból alapvetően én is Need for Speedeken nevelkedtem, Xbox 360-on már régen magával ragadott a Forza-széria. Az Assetto Corsáról mindig jókat hallottam, de annyira átszoktam konzolra, hogy nem volt problémám eddig a megjelenésig várni, hogy kipróbálhassam a játékot. Kevés elvárással, de sok reménnyel ültem le megszemlélni a gyönyörű hangú autókat, ám hamar ráeszméltem, hogy a motorok búgásán kívül ez a játék ebben a formában nem sok örömöt fog nyújtani nekem. És nem azért, mert túl kritikus lennék: sajnos akármennyire realisztikus is, a vezetési élményből az élmény teljesen kimarad, mivel minden pályán, minden módban előbukkannak az újabb és újabb hibák és idegesítő nem-is-olyan-apróságok.

14434977_10207810518846386_3380775743384299596_o

Sokfelől hallottam már, hogy a játék hiányosságait a „kis fejlesztőcsapat készítette” mondattal próbálják az emberek meg nem történtté tenni. Az a helyzet, hogy a kezelőfelület puritánságát, a limitált számú lehetőséget, valamint a környezet statikusságát és grafikai hiányosságait valóban lehet erre a számlára írni, és ezeket egy pillanatig sem szeretném felróni a Kunos Simulazioninak. Az igazi hibák nem itt kezdődnek, hanem azoknál a problémáknál, amik miatt a játékélmény jelentősen lecsökken. Az egyik legszembetűnőbb hiányosság a karrier mód egésze: bár van, de bárcsak ne lenne. Lassú, kínlódós meccseken verekedhetjük át magunkat, hogy megnyíljon még több lassú és kínlódós meccs, melyekben vagy időmérőt, vagy versenyt futunk. Az időmérők számomra úgy tűntek, mintha az örökkévalóságig tartanának: a pályákon vannak ellenőrző pontok, amiken átérve mindig kapunk plusz időt és a vezetésünknek megfelelően pontokat, de azt vesszük észre, hogy újra és újra csak ugyanazokat a köröket futjuk. Természetesen így könnyű beletanulni egy-egy új autóba vagy pályába, de ha öntörvényűen lépünk ki az időmérőből, nem kapjuk meg a karrierbeni továbbjutáshoz szükséges érmet. Rendre azon kaptam magam, hogy 3 kör után már nagyon unatkoztam (és ezen az sem segített, hogy nincs igazán zene a játékban), a legjobb éremhez szükséges pontszámot pedig már rég elértem, mire sok-sok direkt lassítással sikerült megérni az időmérőt végét. Pedig „csalni” is próbáltam: mikor megvolt a pont, leállítottam az autót, ám pár másodperc után elkezdtem büntetőpontokat kapni, így ez a megoldás sem volt jó a karrier mód átvészelésére...

14444675_10207810511206195_5530799242199560393_o

Az időmérőn túl is van élet természetesen, és autós játékhoz méltón versenyezhetünk ellenfelekkel is. Ezzel sem voltam teljesen megelégedve, sőt: bár jelentősen izgalmasabb, mint kopár pályákon egyedül szelni az örökkévalóságot, a gépi ellenfelek nagyon agresszívnek és nehéznek bizonyultak. Nyilván én sem vagyok az autószimulátorok királynője, de még az Easy fokozat is nehéznek tűnt a legtöbb meccsen, köszönhetően annak, hogy a gépi játékosok nagyon törtetően, nagyon erősen jönnek a játékos autójának, és gyakorlatilag bármit csinálhatnak, nyeregben maradnak, igazi büntetés nélkül. Egy-egy kanyar bevételekor egy picit koccantunk, és én a pálya másik végébe repültem, de a mesterséges intelligencia vígan haladt tovább az úton; ha én mentem agresszívan, a büntetőpontok rögtön röpködtek, de az ellenfél játékosai nem...

14444853_10207810509366149_8282089819090603228_o

Egy másik alkalommal az előre fixált következő módból, a pálya-autó kombókból szemezgettem. Itt ugyanúgy időmérőkön és versenyeken lehet részt venni, ám kicsit nagyobb szabadságot kapunk, ugyanis nem kell semmit teljesíteni ahhoz, hogy a következő pályára léphessünk, azt választunk, amit csak szeretnénk. Itt nyílna ki igazán a játék, ám a lehetőségek továbbra is korlátozottak, a problémák pedig ugyanazok, mint amelyeket már a karrier módnál is láthattunk, sőt: sajnos itt is folyton beleakadtam valami újdonságba, ami miatt keserű szájízzel játszottam tovább. Az egyik pályán például felfedeztem, hogy ha egy kipördülés után rossz irányba kezdek el haladni, a játék szinte azonnal, még a korrigálhatóság előtt kidob a boxutcába, akkor is, ha versenyben vagyok. Így történt, hogy másfél másodperc rossz irány után elvesztettem a pozícióm, és egy körrel a gépi versenyzők mögé kerültem, így bár bőszen előzgettem utána az előttem lévőket, esélyem sem volt behozni a lemaradást. És amikor egy játékos körről körre hasonló igazságtalanságokkal szembesül, akkor nem csupán az merül fel benne, hogy „tényleg ennyire szörnyen játszom?”, hanem az is, hogy ez a játék bizony nemhogy a szörnyen játszó játékosoknak nem ad lehetőséget, hanem összeségében kevesen lesznek, akik ilyenek után még szeretnének majd vele játszani.

14425375_10207810516726333_1415157343944186077_o

Mert egyébként bizonyos tekintetben rendben van az Assetto Corsa: a nézetek közti váltás élmény, és valóban kiválóan duruzsolnak azok az autók. Mindegyik úgy szól, ahogy kell neki, és nézetcserekor a hang is megváltozik. Az autóban ülni élmény, olyankor körbevesznek a kellemes zajok, és még a zene sem hiányzik annyira. A grafika korrekt, és bár a környezet – főleg, ha megállunk azt megfigyelni – nagyon steril, azért alapvetően rendben van a képi világ. Az autók viselkedése valóban realisztikus hatású – de mindez összesítve tulajdonképpen csak külsőség, és a gond belül van. A játékélmény az, amit a belső hiányosságok folyamatosan építenek le; nem beszélek mindenki nevében, mert az Assetto Corsa lesz, akinek így, konzolos változatban is bejön majd, de én nem vártam el semmit, mégis sokkal többet vártam volna. Legalább egy-egy jó kört...

vissza

Assetto Corsa

Kiadó: 505 Games

Fejlesztő: Kunos Simulazioni


Rövid vélemény

+Kiváló hangok...
+...amelyek nézetenként eltérőek

-Rengeteg játékélményt lerontó hiba és optimalizálatlanság
-Kevés lehetőség

60 %